Én hiszem és vallom, hogy az élet szép és érdemes élni itt és most ezen a nyomoruságos és gonosznak látszó földön. Az élet értelmét egyénenként különbözően és eltérően látja szerintem mindenki. Különböző utakon, de mindenki arra törekszik, hogy jól érezze magát és boldog legyen. Az út mindenki számára más! A cél azonban ugyan az. Boldog akar lenni, elégedett, vágyaik és szerelmeik terveik stb. Mi valósul meg? Ezt mindenki maga tudja csak. A keresztény nézet szerint az élet fő célja Krisztus szerint élni, minden cselekedetünkkel Isten dicsőségét szolgálni. Az élet itt a földön ugyan véget ér, de hiszek a folytatásban, ahol már nincs könny és szomoruság, hanem örökös öröm és ez nekem az élet célja.

Előzmény

Válasz

A fórumtéma elindításához az ötletet, A TITOK" c film élménye adta. Megjegyzem, csalódást okozott, mert a téma, a marketinges háttér mögött, kifejezetten a lelki és fizikai középszerűségben élő embereket célozza meg, akik fáradtak, csalódottak, társtalanok, vagy társasmagányban élik mindennapjaikat és emiatt a JÓRA vágynak. (Persze ez a film is mint minden az életben üzleti alapokon készült!)
Akkor röviden, az én meglátásom szerint, egyfelől az élet értelme, maga az élet. Ennél sem egyszerűbben, sem bonyolultabban nem lehet megfogalmazni. A baj ezzel az, hogy ha ezt a választ adom egy "hétköznapi" embernek, aki ilyen dolgokkal "nem ér rá" foglalkozni, akkor többnyire hülyének néz, hogy micsoda üres válasz ez. Mert számukra tényleg az anyagi világ jelenti a boldog életet. (Tudom papolok, közben én is dohányzom, meg keservesen szenvedek.) Ezek mind mulandó dolgok, amikre a társadalom rákényszerít az iskolától kezdve, hogy a függőjükké váljunk, mert nekik ebből lesz pénzük, és az ő boldogságuk a pénztől és a hatalomtól függ. Közben megfeledkezünk arról, hogy milyen is az, hogy élni. Szerintem sokakban még a halál pillanatában sem adatik meg a megvilágosodás, mert annyira kötik magukat a földi lét örömeihez, hogy még akkor, abban a másodpercben is képtelenek lemondani ezekről, és ezzel elszalasztják az utolsó lehetőséget is. Sosem attól lettem igazán boldog, amire előtte napokig, hetekig, hónapokig sóvárogva vágytam. Ezt felejtjük el mi emberek mindig. Hogy az élet egyszerűen az életről szól. Hogy érthető legyek, a hegymászáshoz hasonlítanám. Képzeljük el, hogy az élet egy hatalmas hegy, aminek a legaljáról elindulunk felfelé, miután megtaláltuk saját kis ösvényünket. Aztán mikor rátérünk erre a már teljesen szubjektív, személyre szabott ösvényünkre, onnantól jönnek az ugyanígy szubjektív, személyre szabott akadályok, tapasztalások is. Innentől minden rajtunk áll. Akik viszont elfogadják, hogy a saját útjuk, és hogy ez mindenkinek személyre szabott, és a csalással nem fogják tudni megmászni a hegycsúcsot, azok egyszer csak elérik. Visszacsúsznak, megtorpannak, nem egyszer, nem kétszer.. de megtapasztalnak mindent, és feljutnak. És amikor már fent vagy, akkor az egészet átláthatod. Az aljától a tetejéig És ha akkor jól látod át, és jól döntesz, akkor világosodhatsz meg, és kaphatod meg az esélyt, hogy a hegycsúcs fölé emelkedhess, mert akkor már végérvényesen megszűnik az anyagi mivoltod, és magát a hegycsúcsot is felülről is láthatod majd. Ott érsz célba, válsz eggyé a hegycsúcs felett lebegő mindenséggel.
Na? Elég érthető voltam?

Válasz