János!
De miért nem dönthet?!
Milyen alapon KÉNYSZERÍTENEK valakit az életben maradáshoz? Milyen alapon vonják meg tőle a SAJÁT élete feletti döntést?
Kérdés (őszinte választ kerek)
Amiről nagyjából mindenki elfeledkezik:
Nem az élet hosszúsága, hanem a minősége számít. Az élet hosszúsága az örökkévalósághoz/végtelen időhöz, így is, úgy is elhanyagolható. Tehát az igazi cél nem az kellene hogy legyen, hogy minél hosszabb legyen egy ember élete, hanem hogy minél jobb. És ha nyilvánvalóvá válik, hogy erről már nem lehet realisztikusan szó, tehát az illető szenvedésre van ítélve, az élethossz növelésének semmi értelme, hiszen mihez képest lesz az élet "hosszabb"???!!! Biztonsággal állíthatom, hogy az orvosok 99.9%-a pontosan tudja, hogy mikor reménytelen a szituáció. Ez csak a laikusoknak egy probléma.

Válasz

Sajnos nálunk nemdönthet.Igaz mindannyian ragaszkodunk az élethez és ez így is van redjén,de ha már az élet csak vegetálás és szenvedés akkor már nembiztos,hogy mindenki ragaszkodik hozzá.Persze ez kényes kérdés mert valakinek jóvákell hagynia,hogy elfogadják a döntését.Még mindég marad egy kérdés,hogy miként teljesíthető.Vannak rá példák ahol előkészítik az injekciót és a beteg adja be magának.Szóval sokat vitatkoztak már ezen,és jó megoldás nincsen mert mindenbe lehet valanijen vitatható kérdés,mert egy visszavonhatatlan döntést kell hozni.

Válasz

Dága Irma!
Nagyon remélem, nagyon szorítok Neked!!!
Hitet, reményt, kitartást kívánok!

Előzmény

Válasz

Talán még így 15-25 évig élhetek. Részemről most nem fogadnám el az eutanáziát!

Válasz

Szia Márti! Tudom már nagyon fáraadt vagy és testileg lelkileg elgyötört. De vége lesz hidd el. Irok neked egyigét Rómailevél5. fejezetből. "a háboruságbékességes türést nemz a békességes türés pedig próbatétel, a probatétel pedig reménységet. A reménység pedig nem szégyenit meg, mert az Istennek szelleme költöztetett a szivünkbe a Sszent Lélek által aki adatott nekünk. És ő a vigaszutalo, a gyógyito és te is rövidesen nézed ezt a rettenetet amibe ma vagy, és holnapra nem lesz sehol. Ki kell birni. Ha megölelhetnélek akkor éreznéd nekem is fáj. Csak én lélekben nagyon erős vagyok. Csokollak Én változatlanul nem vagyok eutanázia párti, mert tudom, hisszem hogy Isten biró és élet és halál ura!

Válasz

Szia Béla!

Megértem az érzéseid, a körülmények ismerethiányában, biztos igazad van! Tudod mindenki másképp éli meg az ilyen és hasonló helyzeteket! Aztán az sem mindegy, hogy a nap 24óráját vele töltőd, vagy pár órás látogató vagy! Igen, a szív mindig mást "diktál", de azt azért mégis önzésnek tartom, ha a szeretett hozzátartozót a nap minden órájában, sőt percében látod szenvedni és azért mert "jó látni" bocsájts meg de milyen állapotban? Ha Ő már menne, akkor hagyni kell, nem az élet mesterséges meghosszabbításán fáradozni, hanem a gyógyíthatatlan betegember lelkével, emberi méltóságával törődni! Teljesen természetes, hogy otthoni környezetben, szerettei közt! Nekünk is felajánlották az "elfekvőt", azt aztán abszolút méltatlannak tartom! Tudod, egyszer mindenkinek oda kell állni a felravatalozott hozzátartozója mellé és akkor a lelki ismeretünkkel nem mindegy hogy hogyan tudunk elszámolni!
Persze ki ki érzései szerint cselekszik.

Előzmény

Válasz

Szia Mártika!
Valószínű hogy igazad van.Talán egyet is értek veled.Most is négy éve várakozunk.Hiába tudjuk hogy mi volna a jó,akkor is félünk az út végétől,mert jó odamenni,látni hogy van,mert más az ész és más a szív.Kilencvennégy óta folyton várunk arra hogy valaki az út végére érjen.Hiába értek veled egyet,az emberek szíve mégis mást diktál.Béla.

Előzmény

Válasz

Szia Béla!
Tudod, azt gondolom, ebben a történetben az a lényeg, hogy ők mit választottak volna! Konkrét példám van, mikor naponta többször hallom, "Miért nem tudok már meghalni?" na ez borzalom, mert tétlenül állsz és erre nincs mit mondani, de segíteni sem tudsz, hogy a fájdalmat enyhítsd!
Mindezek ismeretében merem állítani, ha a gyógyíthatatlan beteg abba a stádiumban van, hogy számára megváltás lenne a halál, akkor a szenvedést hosszabbítani....... nem kínzás?! Az orvosok gyógyításra esküdtek!!!! Ha kifújt a tudomány, akkor engedjék elmenni és ne gyötörjék, különböző vizsgálatokkal, kezelésekkel! Ismét csak a kutyára tudok utalni, ha menthetetlen, akkor jön az altatás, vagyis a kegyes halál!
Persze ezt csak az én személyes tapasztalatom alapján alkotott vélemény, biztos vannak más vélemények is, maximálisan tiszteletben tartom!

Előzmény

Válasz

Mártika!
Elment az édesapám,a húgom.Hosszú szenvedés után.Lehet hogy nekik,és nekünk is jobb lett volna ha ez nem ily hosszadalmas.Ha lett volna lehetőség választani,nem tudom hogy ők mit választottak volna,vagy én mit szerettem volna.Az az egészben a legrosszabb hogy mindenki tisztában volt vele hogy meddig tart az út.
A várakozás,szenvedés mindennél szörnyűbb.

Válasz

Kedves Márti!
Az orvosokat sem hagyjuk ki a sorból! Gondolkodjunk már kicsit józan paraszt ésszel! Ha valakinek adsz pénzt, hogy elintézzen valamit/előnyhöz juttasson téged/jobb körülményt kapjál, stb., az vesztegetés. 1-5 év. No Comment. Ha én valakinek elégedett vagyok a munkájával, és utána - nevezzük hálám jeléül - tárgyat, értéket, pénzt, stb. adok neki, az AJÁNDÉK. Ennek - elvileg - megfelelő adóvonzatai lennének, amiket persze senki sem tart be (majd ha nem MO lesz az 1. helyen az EU-ban az adó- és járulékterhek esetében, akkor beszélhetünk róla...). a saját pénzemmel valóban azt teszek, amit akarok, és úgy gondolom, nem a számszerű összeg, hanem a lehetőségekhez képest a % a fontos. Egy nyugdíjasnak az 5e is sok lehet, egy milliomosnak az 500e sem kottyan meg. A tisztességes orvosokra pedig az vesse az első követ, aki nem fogadná el a helyükben... ...csak az a baj, hogy azok az orvosok várják el a hálapénzt, akik a TB kórházában, a munkaidejükben, a TB által biztosított eszközökkel kezelik azt a beteget, aki a TB által finanszírozott ágyon fekszik és fizeti/fizette a TB-járulékot. A Hippokratészi eskü nem a pénzről szól ha jól tudom, ha nem arról hogy segítünk az embereken! A gyógyíthatatlan betegeket, haza küldik meghalni!!!! Nálam ez a széttárt karok szindróma! Drága feleségemnél, mikor már végstádiumú rákos volt, az orvosunk kíméletlenül, bele a képébe mondta, "Nézze asszonyom, magának max 2 hónapja van"!
Aztán, miért kell mesterségesen életben tartani olyan betegeket, akiknél csak a gép "dolgozik"! Megint a Hippokratészi estűre utalok, GYÓGYÍTÁSRA? nem mesterséges szenvedésre esküdtek!
Talán tovább nem kívánom folytatni!

Előzmény

Válasz