Semmi félelem - bármitől is félünk, nézzünk szembe vele emelt fővel, és gyűzzük le. Semmi tétovázás - mérlegeljük az esélyeket, de ne habozzunk túl sokáig, mert elszalasztjuk a lehetőségeket. Döntsünk és küzdjünk. Semmi kétség - Ha valamivel kapcsolatban döntést hoztunk, ne rágjuk át újra és újra.

Legyünk hálásak, ha néha küzdeni kell, és ismerjük fel, hogy csak a döglött hal úszik az árral. Mindenkivel megeshet, hogy úgy érzi az élet csak az árral szembeni harc. Le kell győznünk a vízeséseket, gátakat, és tomboló zuhatagokat. De nincs választásunk. Tovább kell úsznunk, különben elsodornak minket. És minden uszonycsapás, nekilódulás

erősebbé, egészségesebbé, szilárdabbá és boldogabbá tesz minket.

Éljünk a mának. A jelenben élni nem jelenti azt, hogy elvetjük a kötelezettségeinket és aggodalmainkat; nem jelenti, hogy eltávolodunk a valóságtól, és csak az élvezeteket hajszoljuk; nem jelenti, hogy ölbe tett kézzel ülünk, és mélyeket lélegzünk. Csak annyit jelent, hogy időnként megállunk egy pillanatra vagy kettőre, és élvezzük, hogy

élünk.

Számít, hogy itt vagyunk. Hogy másokhoz figyelemmel és kedvességgel fordulunk-e. Az is számít, hogy napjaink mások komolyabb megbántása nélkül teljenek el.

Ha egyszer elkezdünk hallgatni a belső hangra, rájövünk, hogy az sok mindenben segíthet. Több lesz, mint egy vállunkon ülő papagáj hangja, amely utólag kárálja: Megint elrontottad! El kell jutnunk odáig, hogy már azelőtt meghalljuk a belső hang figyelmeztetését, mielőtt még helytelen dolgot cselekednénk.

Előfordulhatnak olyan pillanatok, amikor szeretnénk másoknak beszélni arról, amit elhatároztunk, hogy megteszünk. Valójában azonban senki nem képes átélni ugyanazt, amit mi. Ne is próbálkozzunk a lehetetlennel! Ha hegyi beszédet tartunk valakinek a tapasztalatainkról, azt elriasztjuk, hiszen mindannyian utáljuk, ha prédikálnak nekünk.

Ha azzal vesztegetjük az időnket, hogy küzdünk olyan dolgok megváltoztatásáért, amelyeket nyilvánvalóan nem lehet megváltoztatni, az élet elsüvít mellettünk, és mi kimaradunk belőle. Ha viszont olyan dolgoknak szenteljük magunkat, amelyeken módunkban áll változtatni, olyan területeknek, amelyekre hatással lehetünk, életünk gazdagabbá és teljesebbé válik, sőt érdekes módon több időnk is lesz.

Sokan úgy gondolják, ahogyan öregszünk, egyre bölcsebbek is leszünk, ám ez nem igaz. Valószínűleg ugyanolyan buták maradunk, és továbbra is rengeteg hibát követünk el, csupán másmilyeneket mint régen. A tapasztalatokból ugyan tanulunk, de még egész hadseregnyi hiba áll lesben, arra várva, hogy belebotoljunk. A titok nyitja, hogy ne nehezteljünk magunkra. A fő szabály: legyünk elnézőek magunkkal, ha valamit elszúrtunk. A bölcsesség nem azt jelenti, hogy nem követünk el hibákat, hanem azt, hogy megtanuljuk hogyan hozzuk helyre azokat méltóságunk és józanságunk megőrzésével.

Minden ember összetett személyiség vágyakkal, aggodalmakkal, vétkekkel, néha kicsinyességgel, hibákkal, rossz kedéllyel, gorombasággal, eltévelyedéssel, tétovázással. Ezek teszik olyan csodálatosan összetetté az embert. Egyikünk sem lesz soha tökéletes. Abból gazdálkodhatunk, amivel születünk, és azután mindennap dönthetünk, törekedhetünk valami jobbra. Ébernek és elővigyázatosnak kell lenni, készen arra, hogy helyesen cselekedjünk, és tudnunk kell elfogadni, hogy nem lehet minden nap sikeres. Ilyenkor is szedjük össze magunkat és kezdjük újból!

Ahhoz, hogy tudjuk, mi számít és mi nem, tisztában kell lennünk azzal, hogy minek szenteljük az életünket. Természetesen nincsenek helyes és helytelen választások, hiszen egyénre szabott, kinek mi a fontos.

Számomra alapvető, hogy ha többet szeretnék kihozni az életemből, úgy kell megragadni a rossz dolgokat, mint fontos építőelemeket. Használjuk ezeket üzemanyagént a jövőhöz. Most, ha lehetőségem lenne rá, akkor sem változtatnék semmit a múltamon.

Tekintsünk az életre úgy, mint kalandok sorozatára. Minden kaland egy lehetőség a szórakozásra, arra, hogy tanuljunk valamit, felfedezzük a világot, bővítsük tapasztalataink és barátaink körét, tágítsuk horizontunkat.

Ne bolygassuk a múltat. Próbáljunk a múltra mint jelenlegi életünktől elkülönülő helyre tekinteni. Bemehetünk oda, de már nem ott élünk. Elmehetünk látogatóba, de már nem az az otthonunk. Az otthonunk most már itt van. Jelenünk minden pillanata értékes. Az értékes idő egy cseppjét se vesztegessük arra, hogy túl sok időt töltünk azon a régi helyen. Éljünk itt, éljünk most, éljünk ebben a pillanatban!

Tegyük küldetésünkké, hogy tisztában legyünk a világ történéseivel: aktuális események, zene, divat, tudomány, mozi, ételek, közlekedés, sőt még a tv tekintetében is. A sikeres szabálytanulók képesek csaknem bármilyen témáról beszélgetni, mivel érdekli őket, hogy mi történik körülöttük.

Utolsóként emeljük fel a hangunkat. Ha egyszerűen követjük az én nem kiabálok szabályt, akkor úgy ismernek majd minket, mint aki minden helyzetben megőrzi a nyugalmát. A nyugodt emberekben bíznak. A nyugodt emberekre mernek támaszkodni. A nyugodt emberekre felnéznek, és felelősséggel ruházzák fel őket. A nyugodt emberek tovább élnek.