Biegelbauerer Pál Töredékek
Szent meggyõzõdésem, hogy az emberi kapcsolatokért igazán semmit sem
lehet tenni. Sõt, amikor teszünk érte, éppen azt tesszük
megvalósíthatatlanná, amit el akarunk érni. Az emberek nem
megszerezhetõek. A testük igen, õk nem. A görcsös megszerezni akarás
vakká tesz minket arra, hogy észrevegyük az élet kínálta lehetõségeket.
Tökéletesnek akarunk látszani, holott nincs riasztóbb a tökéletes
embernél. Az emberszívet a gyengeség ejti rabul, nem az erõ, nem a
hibátlanság. Minden olyan jelenségtõl, amelyik veszélyeztetni látszik
szabadságunkat, menekülünk. A kapcsolatért nem tenni kell, hanem
elengedni kell. Mit? Az illúzióinkat. Elengedni azt az illúziót, hogy
csak egy párkapcsolatban lehet boldog az ember. Elengedni azt az
illúziót, hogy a másik szeretete tesz minket boldoggá. A másik
szeretetét észre se vesszük, ha mi nem szeretjük õt. Mi az amit tehetek
egy kapcsolatért? Semmit. Elég csak lenni. Lenni olyannak, amilyen
vagyok. Vállalni azt a csodát, aki vagyok. Mint a kis virág. Ragyogni,
illatozni, áradni. És lesz, akinek megnyílik a szeme az én egyedi és
megismételhetetlen csodámra. Csak az én szemem se legyen zárva.
Kommentáld!