Chaplin: Az élet
Megbocsátottam a
megbocsájthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket
és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, és esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozmatása közben, és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem, meghalok a vágytól, és féltem, hogy elvesztek valakit,
aki nagyon fontos számomra, (a végén mégis elvesztettem)!
De túléltem!
Az életet nemcsak túlélem, és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
Élj!
A harcba elszántan kell menni.
Az életet szenvedélyesen átölelni.
Emelt fővel veszteni és merészen győzni.
Mert a világ a bátraké, és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.
Charlie Chaplin
Kommentáld!