Mártikám megint jót nevettem a leírástól.
Megint jó hangulatot csináltál nekem.
Értékelem a humorodat, amivel megnevetteted az embert.
Békés szép hétvégét kívánok szeretettel Ida

Előzmény

Válasz

Kedves Ida, Béla!
Tüttyölt ratyli recept ügyileg, egyenlőre be kell érnetek az alábbi cikkel:

Fenti - igencsak meghökkentő receptet - szegény megboldogult ükanyám hagyta rám, bár anno, amikor rám hagyta, még meg sem születtem.
Ezen mellékes tényt figyelembe se véve olybá vettem - mivel zsenge koromtól bőszen érdeklődöm a gasztronómia tudománya iránt -, hogy akár én is lehetek a tulajdonosa eme erősen felbecsülhetetlen értékű, s igen ritkaság számba menő ételleírásnak.
Nosza, rögtön magamévá is tettem, ami azzal kezdődött, hogy kiguvadt szemmel háromszor is elolvastam az elkészítendő étek nevét, címét, személyes adatait. TAJ-száma nem lévén, átböngésztem a hozzávalókat, úgyis a piacra készültem hirtelen felindulásból…
A TV-Paprikát kora reggel óta áhítatosan figyeltem, hogy mikor jön már a Bede Robi, megmondani nekem, hogy ˝Mit eszünk ma?˝
Azt sejtettem, hogy enni eszünk valamit, mert az ugye létfontosságú - energiapótlás, mi egyebek végett - csak fogalmam nem volt, hogy mit. Ja, meg hogy miből. (Jelzem, 29.-e volt.)
Ó, jött is a Robi, sármos fellépésével, imádni való mosolyával, s így hónap végén - mindennemű jövedelmek, nyugdíj, családi pótlék, gyerektartás, szociális segélyek és lakásfenntartási támogatás nullára merítése után - ajánlott is egy könnyed, bárki számára elkészíthető egyszerű kis snassz bélszínérmét extra szűz nápolyi olívaolajon csak épp megkapatva, szarvasgombával töltve, juharsziruppal nyakon öntve, desszertnek meg avokádós, karambolás salátát (ez utóbbiról halovány fogalmam nem volt, mi lehet, csak tippelni tudtam hogy valószínűleg közutak mentén terem, amikor szezonja van).
Nos hát ezért kotortam elő a ládafiából öreganyám rég porosodó receptjét, reménykedve, hogy azt olcsóbban ki lehet hozni. Pontosabban a semmiből, mert abban is nagy vagyok, ha muszáj.
Kezemben a receptet lobogtatva rohantam a vásárba, legelőször a ratyli-árushoz mentem, aki csillogó szemmel ölelt a kebelére, könnyeivel küszködve körbecsókolgatott, és azt szepegte, kilencvenegy éve nem vettek már tőle ratylit, itt rohad rá, már be is akarta zárni a bótot, de ne aggódjak, ez még a frissebbek közül való…
- Tüttyölve lesz? - rebegte, míg gondosan becsomagolta a ritka alapanyagot, s bólintásom nyomán örökre elérzékenyült.
Kár, mert így nem tudtam megkérdezni tőle, hogy pesét azt hol kapok?, így hát az ösztöneimre bíztam magam.
A pese-sátor arrébb volt vagy tíz méterrel, de vagyok én olyan talpraesett, hogy ha valamit keresek, azt meg is találom. Meg is lett.
A néni nem alélt el annyira, úgy látszik, ezt az izét gyakrabban veszik a népek, mert egy frappáns mozdulattal beleplattyantotta azt a jókora darabot egy kimustrált teskós zacskóba, majd rám bámult: - Vagy kevés lesz, aranyom?
- Ó! Dehogyis! - szabadkoztam mosolyogva - csak hárman leszünk rá, jut is, marad is, hehe.
Azért a biztonság kedvéért megnéztem ezt a jószágot közelebbről is, de nem mozgott, így hát megnyugodtam.
Nem is nagyon részletezem tovább, minek untassalak benneteket, a lényeg, hogy a három csipet cihátát rögtön megkaptam a fűszeresnél, bár nagyon nehéz volt meggyőznöm róla, hogy tényleg nem kell egy kiló, nem, nem befőzni lesz. Csak csipetet, csak csipetet! (Ki tudja, nem lesz-e ez is sok, még majd megmolyosodik nekem…)
A gönyézdére - ha véletlenül vesztek -, nagyon ügyeljetek ha arra jártok, mert tényleg csak a pöcörgosi a jó, a fószer rám akarta tukmálni a beremtásit, meg a vaharkázósit, de ne tévesszen meg benneteket, az csak silány utánzat mind. Úgy lehet, kínai, nem tudni. Ja, és csobolyót vigyetek, mert csak hozott edénybe méri a sóherje. Pedig van neki, a pad alatt láttam, csak biztos sajnálja, mert az alpakkából van.
Hááát… boldogan cipeltem haza a különleges zsákmányt, ráadásul annyira olcsón megúsztam, hogy kifutotta még egy dobozos Borsodira is, amit tényleg csak a habos oldala miatt vettem, meg legalább azt messziről is felismertem. Hiába no, főzőcskézés közben olyan jólesik legurítani e habzó nedűből, vidámmá is tesz, bár én ettől a recepttől már alapból vidám voltam.
És hogy mit kell tenni a továbbiakban? - látom kíváncsi, érdelődő tekinteteteket magam előtt - Pofonegyszerű! Csupán nagyon figyelmesen, lépésről lépésre követni kell a leírtakat, és hipp-hopp, már kész is!
Ám! De! Kedves kulináris élvezeteket előnyben részesítő, sütni-főzni szerető, ínyenc honfitársaim, még egyszer hangsúlyozom, hogy maga a recept NEM SAJÁT TALÁLMÁNYOM, tehát csak felelősségetek teljes tudatában, mindennemű külső behatás és kényszer nélkül próbáljátok ki! Amennyiben pedig nálatok beválik, akkor kérlek, jelezzetek nekem, mert én épp most terítek, és nem akarok lebőgni ezzel a cuccal. Szeretném azt mondani a nyálcsorgató éhes családomnak, hogy ugyan már. Ez egy sokak által kipróbált, jól bevált recept! És ujjal mutogathatom majd a monitort, hogy látjátok? Ő is, meg ő is megcsinálta, hurrá! (Legfeljebb majd azt nyalogatják, ha mégis vacak lett.)
Utóirat: gyomorrontásról, elzöldült arcokról, hányingerről, mentőkről ne írjatok, mert képesek, és azt is elolvassák! Még a végén meg se kóstolják!
- - - és akkor MIT ESZÜNK MA?! - - -

Előzmény

Válasz

"Könnyen elkészíthető ismert receptektől az ínyencségekig itt mindent megtalálsz. Receptek kezdőknek és haladóknak egyaránt." Nos erről az oldalról másoltam, biztos nagyon finom lehet, de hol szerzem be a hozzávalókat? Kivéve a kannás bort, azt ajánlja mellé, na az egyszerű lesz!
Még nem adtam fel!!!

Előzmény

Válasz

Mártika!
Légyszíves keríts egy szótárt.Ez igen kíváncsivá tett.Talán el lehet készíteni.

Válasz

Szia Ida!

Na, mikor ráleltem, én is könnyekre fakadtam a nevetéstől!
De, megpróbálom a fordítását megkeresni.

Előzmény

Válasz

Talán ez az étel nem hizlal. Vagy még is?
Nagyon jót mulattam rajta.
Mártikám, hogy Te miket találsz.
Köszönöm. Szép napot kívánok Ida

Válasz