„Mert hülye azért nem vagyok"

A reklámok életünk részévé váltak, elkísérnek minket egész napunk során, belopják magukat a fülünkbe és beköltöznek otthonainkba. Falfelületek, újságok oldalai, tömegközlekedési jármővek és megállóik, kirakatok, filmek, rádió tévé, mind-mind eladó, jó pénzért mind-mind megvehető reklámcélra. A nyomdák csak úgy ontják magukból jól fizető megrendelőik színes katalógusait, reklámcéduláit, melyek - ha esetleg nem landolnának postaládánkban -, akkor a legközelebbi piros lámpánál találnak meg minket.  Hatalmas üzlet, sok pénz cserél itt gazdát és a cél, a tét mi vagyunk, a mi pénzünk, a mi életünk és a mi ízlésünk.

A kegyetlen piac nagy konkurenciaharcot kényszerít az iparra. Csak az maradhat versenyképes, aki rendszeresen új, továbbfejlesztett, javított áruval hallat magáról.
Az eladásra szánt termékeket meg kell ismertetni az emberekkel, és el kell hitetni velük, hogy nem tudnak, és nem is akarnak már azok nélkül élni. Az új hajfestéktől csillogó hajú vásárlónak mindenképpen szüksége van a legújabb mélytisztító hatású mosóporra, vagy esetleg az örök fiatalságot ígérő arckrémre és hétvégéjét is csak egy bizonyos gyümölcsjoghurt segítségével élvezheti igazán. Természetesen gyermekeink fejlődése sem lehet biztonságban a piacot most meghódítani készülő tejtermék, vitamin vagy gyümölcslé nélkül.

A hirdetések napról napra, percről percre manipulálnak minket, manipulálják érzéseinket, jól megfontoltan beleduruzsolják fejünkbe meggyőző érveiket. Mi pedig belefásulunk a sok információba, az üvöltő reklámba, nem reagálunk úgy, ahogy azt a kereskedelem elvárja tőlünk. Ez a hirdetni szándékozó cégeket is komoly kihívás elé állítja. Igyekeznek mindig új reklámötlettel megfogni egy pillanatra gondolatainkat vagy legalábbis belevésődni tudatalattinkba. Sajnos a vicces reklám-ötletek égető hiányát gyakran az erotika tárházából merített, már lerágott, agyonszajkózott képekkel próbálják enyhíteni, mint például nemrég az egyik fagylaltcsalád új, csokoládés tagjától testi eksztázis közeli állapotba kerülő fiatal nő esetében.

A bugyuta és nehézkes mosópor-reklámok szintén már-már klasszikusnak számítanak és legjobb esetben is csak egy fáradt legyintésre késztetik a célközönséget. Általában a nyögvenyelős hirdetések közé tartozik a gyógyszer és fogkrém reklámok nagy része is, hiszen az almába harapó mosolygós páciens, vagy az egészségtől kicsattanó család történetét már senki sem veszi komolyan. Valamivel jobb a helyzet az autók bemutatása esetén, amihez a harmonikus, kiegyensúlyozott családi klisé mellé gyakran kellemes zene és ötletesebb mőszaki megoldások is társulnak.
A legtöbb hazánkban reklámozott áru egy nemzetközi cégtől származó, nemzetközi piacon és nemzetközi szinten beharangozott termék, melyet ezzel a háttérrel nem igazán lehet az itthoni viszonyokra, szokásokra rávetíteni. Ez a tény méginkább kiszolgáltatottá tesz minket például a rossz, hibás fordítások esetében. De nem csupán a nemzetek közötti számos különbség a bakik forrása, hanem gyakran a cégek maguk igyekeznek olyan szokatlan szlogent kitalálni, amely furcsa szóösszetételével, sántító nyelvtani szerkezetével hívja fel magára a figyelmet és így, hibásan sokszor évekre belevésődik a tudatunkba. Nemrég az egyik legnagyobb gyorsétterem-hálózat egymondatos, hibás szlogenje vert fel nagy port a fiatal korosztály nyelvi mőveltségét féltők körében, de hiába, a tiltakozások ellenére a szlogen maradt és valószínőleg még hosszú évekig fülünkben cseng majd.

Sajnos manapság egyre több a dolguk azoknak, akik a társadalom, de főleg a gyermekek ízlésének, értékítéletének és világképének fejlődéséért aggódnak. A reklámok esetében joggal teszik ezt, hiszen a hirdetések nem tesznek különbséget, szinte teljesen egyformán elérnek mindenkit, – ha üzenetükkel nem is, de kép- és hanganyagaikkal bizonyára. A hirdetők nem tudnak és talán nem is akarnak tekintettel lenni a korosztályok ismereti szintjére és igényeire.

Hatásos reklámot kitalálni valószínőleg nem egyszerő feladat, főleg ha a humor és ötlet mellett már az erotika kínálta megoldások is kezdenek ellaposodni. A reklámszakemberek új vizekre eveznek, új lehetőséget keresnek, és sajnos gyakran túllőnek a célon. A trágár és sértő megfogalmazások megjelenése a hirdetésekben sokakat felháborít, megbotránkoztat –és ezzel a reklám már el is érte célját, minden hirdető álmát, azt, hogy felfigyelünk és emlékezünk rá, méghozzá évekkel később is. Hiszen akaratunk ellenére is pontosan össze tudjuk kötni a címben szereplő vérforraló szlogent a reklámozott mőszaki berendezéseket árusító áruházzal.
Szakemberek szerint az elmúlt évben ez a reklámkampány verte fel a legnagyobb port hazánkban (is). A fogyasztóvédelmi hatóságokhoz beérkezett számtalan panasz és felháborodás alapján az illetékesek megvizsgálták a reklámozókra és reklámokra vonatkozó jogszabályok tükrében a fenti szlogent és a hirdető céget százmillió forint bírsággal sújtották.
Büntetést kellett fizetnie többek között egy dezodort hirdető cégnek is a „vezesd rá őket” címő reklámkampánya miatt, mert a hatóság ezt a „gyermek- és fiatalkorú szellemi és erkölcsi fejlődését negatívan befolyásoló, szexualitást öncélúan felhasználó reklámok, melyek egyértelmően túllépnek a társadalom erkölcsi-etikai érzékenységének küszöbén”- kategóriába sorolta.

A reklámtevékenységet meghatározó előírások hivatottak gátak közé szorítani a túlzásra hajlamos hirdetéseket, felügyelni azt, hogy a reklámozás ne lehessen sértő az ízlésre, beleférjen az elfogadott közízlésbe, a figyelemfelkeltés ne lépje túl a jó ízlés határait és ne legyen a félrevezetés eszköze. Megnyugtató a tudat, hogy vannak illetékesek, akikhez felháborodásunkkal fordulhatunk, és akik aktívan fellépnek érdekünkben. De célravezetőbb lenne, ha a reklámkampány elindulása előtt szigorúan ellenőriznék és engedélyeznék azt, hogy mi kerül több tízezer példányban a közönség szeme elé. Ha csak a hirdetés széleskörő, esetleg országos megjelenése, a kampány beindulása után kezdenek el gondolkozni a tartalom kifogásolhatóságáról, addigra már régen késő, hiszen addigra már agyunkba vésődött a szlogen, mert hülyék azért nem vagyunk…                                   

Hercsuth Éva