Hídat építeni......

" Élt két testvér

vidéken egymás szomszédságában már sok-sok év óta. Viszonyuk egy apró félreértés miatt

annyira megváltozott,hogy szóba sem álltak egymással.

Egy napon ismeretlen idegen kopogtatott az idősebb testvérnél munkát keresve. Ács

volt az idegen. A testvér fantáziája működni kezdett és az ácsmesternek megbízást adott. Nem is akár milyet ! Olyan magas kerítést építsen a telekhatárra,hogy még

átlátni se lehessen rajta. A mester munkához látott. Estére el is készült vele - de a telek határában, a kis völgyben nem kerítés,hanem ellenkezőleg egy új híd állt estére,mely összekötötte a két testvér telkét.

Mindketten megdöbbentek és elszégyellték magukat,majd a híd közepén összeborulva kibékültek. Az ácsmestert kérlelték,hogy örüljön velük és maradjon még pár napig.

Ő így válaszolt : "NAGYON SZÍVESEN MARADNÉK,DE MÉG SOK OLYAN HELY VAN.AHOL HIDAT KELL ÉPÍTENEM..."

Nagy ajándék az, ha valakit erre lehet használni, mert nagyon nagy szükség van ma is ilyen lelki hídépítőkre. Napjainkban különösen is megnőtt az emberekben a bizalmatlanság és a gyanakvás. Sokan és sokszor becsaptak bennünket, naponta temérdek hazugságot olvasunk és hallunk, egyre gyakrabban kell csalódnunk sok mindenben és mindenkiben. A bizalmatlanság a legmeghittebb emberi kapcsolatokat is kikezdi: a házasságot, a nemzedékek egymáshoz való viszonyát, a munkatársak közti oly fontos bizalmat, sőt egy egész népet is megoszthat. Egy országnak különböző népcsoportjait is szembe lehet állítani egymással gonosz rágalmazással és az indulatoknak a felszításával.Nagyon kellenének ma az ilyen EMBEREK, akik tudják, hogy kell hidakat építeni. Akik lerombolják a bizalmatlanságnak, gyanakvásnak, önzésnek, előítéleteknek a falait, és megtanítanak minket újra bízni egymásban, számítani egymásra, előítélet nélkül elfogadni, sőt szeretni és segíteni egymást.Ehhez a hídépítéshez, a békességszerzésnek a szolgálatához nagy bátorság kell, mert aki ebben fáradozik, arra sokszor mindkét oldalról jöhetnek támadások. Mert ő nem kötelezi el magát, főleg nem kötelezi el magát egyik félnek sem. Ő felülemelkedik ezen. Ehhez a hídépítéshez nagy szeretet kell, személyválogatás nélkül mindkét társaság iránt, és ezt csak alázatosan, végtelen türelemmel és kitartással lehet végezni. Fáj-e nekünk az, amikor emberek ellenségként állnak egymással szemben? Megteszünk-e mindent, amit megtehetünk, mert sokkal többet megtehetnénk? Sokszor csak annyit, hogy elmondjuk: tudom, hogy ez nem így van, mert ott voltam, hallottam, láttam. Ez sokszor persze hálátlan feladat. Mert lehet, hogy vele együtt minket is szidni kezdenek. Hidat építeni mindig fárasztó és hálátlan dolog, de kimondhatatlan áldásos feladat. De vajon nem vagyunk-e mi is sokszor úgy,bizonyos kialakult ítéleteink, olykor előítéleteink emberekkel szemben, amiről úgy véltük, hogy megalapozott, de nem vettünk tudomást arról, nem a tények alapján, hanem előítéleteik szerint cselekedtek. Így pedig mindig csak ártani lehet egymásnak.Ezért fontos mindig tudakozódni a tények után.Vajon nem kísért-e minket is az, hogy rányomunk egy bélyeget valakinek a homlokára, és az örökké ott marad.Legyünk készek odaállni azok mellé, akiket nem akarnak befogadni, és közben segítsük azokat is, akiknek nagyon nehéz befogadniuk. Mondjuk el azt, amit tudunk, és amit ők nem tudnak. Törekedjünk tudatosan arra, hogy embereket egymáshoz vezessünk, híddá váljunk!!!!