Karay Ilona: Óhajom
Ha Isten így szólna hozzám:
"Kérjél bármit s megadom!" -
Nem kelnének hiú vágyak,
Sóvárgások ajkamon.
Mi kellene? fény, dicsőség,
Hír, vagyon vagy bölcsesség?
Mi a fény? - csillogó külszín,
Kápráztató semmiség,
Hamis pénz, mely bár ragyogó,
Belseje értéktelen:
Így a fény is, mely körülvesz,
Boldogítni képtelen.
Dicsőség! magasztos érzés,
Mit magunk sem élvezünk:
Holtunk után magasztalnak,
Halhatatlan lesz nevünk:
Dicsekszenek érdeminkkel,
Babértól zöld sírkövünk:
S ezért kell egy hosszú élten
Tán nyomorban küzdenünk.
A hírt mily sokan óhajtják,
Pedig ez nem boldogít:
A világ hamar felejtő,
És hogyha ma istenít,
Holnap ismét elfeledhet,
Odavan dicső nevünk,
Ezután közönnyel hallják:
Kár is ezért küzdenünk.
Még gazdagságot sem kérnék:
Boldogíthatna-e az?
Sokan mondanák, hogy igen,
S én azt mondom: nem igaz.
Teremhet-e a föld gyógyírt
A szenvedő léleknek?
Szerezhetni-e azt kincsen
Sorvadozó szíveknek?
Nem, kincset sem választanék:
Megölne a fájdalom
Látva a fölhalmozott pénzt
S nem enyhítve bánatom.
Oh! a bölcsesség egész más.
A természet könyve ím:
S a titkos zárt, mely kinyitja,
A rejtélyes kulcs enyim.
S én még ezt sem választanám,
Nekem ez sem kellene,
Szép, magasztos a tudomány,
De a vallás ellene.
Pedig a hit a legjobb gyógyír
A bús lélek sebére,
Melyet semmi be nem gyógyít,
Melynek mindég folyt vére.
Ha most ezek után kérdne
Az Úr:"Mondd, mit kérsz tehát?"
Leborulva így kiáltnék:
"Erős hitet vagy halált!"
Kommentáld!