Koós Attila
... és szerelmet vallott a hópehely a napfénynek.
Nem
volt az vég, csupán kezdet. A világosságot nem a színek szülik, és
nagyobb kincs a féltés, ha a szeretet nyitja ki a kaput az elengedés
vigaszával.
Ha jutott Neked ma egy csepp könny, egy sóhajnyi mosoly
egy másik életéből, az az Te életed - rejtsd el magadnál, fogadd be
örömét... s küldj tovább Te is egy csöpp könnyet, egy mosolynyi
pillanatot valaki másnak.
Mire fordul e bolygó, lesz egy háló
körülöttünk, mit mi kötöttünk szeretetből és féltésből... csak úgy, mert
élünk, mert emberként élünk... mert szeretni jó.
Ez a nap sem lesz
könnyebb, mint a többi - de majd jusson eszedbe, hogy volt egy pillanat,
mikor többet adtál valakinek, s többet kaptál Te is valakitől... s ha
jólesett átélned ezt, próbáld meg most is... talán egy nap kétszer is
történnek csodák...
... ebben hitt a hópehely is, mikor szerelmet
vallott a napfénynek, s lásd, harmatban leled virágok szirmain... s ha a
nap szerelmes fénye oldja titkát, végül a Te szemeidből is kiperegnek
vallomásai...
Kommentáld!