""Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az
utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a
fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én
megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ...S
mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy
ismersz!... ""
Én azt kívánom mindenkinek!
/Annak aki úgy gondolja, hogy ismer,vagy annak aki nem, annak aki ítélkezik a tetteim felett,vagy annak aki nem.../
Minden apró kis örömöm, minden hatalmas boldogságom élje meg úgy, élje át úgy, ahogy én megéltem és megélem!
De
soha, senkinek nem kívánom a bánataimat, a fájdalmaimat, egyetlen
könnycseppemet sem. Soha senkinek nem kívánom, hogy azokon a köveken
botladozzanak, amiken én elbuktam és elbukom, amiktől én nem egyszer a
mélybe zuhantam és zuhanok...
Nem kívánom, hogy érezzék azt, amít én éreztem és érzek...
De,
mindenkinek azt kívánom! A saját botladozásaikból mindig feltudjanak
állni, úgy, ahogy én nem egyszer felálltam és felállok...
Én már nagyon, nagyon régen megtanultam...
Mások
útját, bármennyire is szeretnénk megismerni,nem érezhetjük át a teljes
valójában... Nem láthatunk az ő szemével,nem érezhetünk az ő szívével,
nem gondolkodhatunk az ő eszével...
Csak a magunk útját ismerjük...
Ezért nem ítélkezhetünk mások felett, mert ha ezt tesszük, magunk felett mondjuk ki a legnagyobb ítéletet...
/W.E,/
Kommentáld!