Müller Péter Hogy mennyire szeretnek...
Hogy
mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire
tudja a hibáidat megbocsátani.
S ha nem képes erre - bármilyen fájdalmas is -, tudd, hogy az elsősorban az ő
tragédiája.
A nem szeretésnél sivárabb, szegényebb és sötétebb állapot nincs.
Mások lelkébe belebújni azt jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja
a másik hibáját, a jobb szemével megbocsátja őket - és szívének középpontjával
szereti.
És ez a középpont a lényeg, mert ez a legerősebb, s csakis ezzel, és ezen
keresztül tudsz bárkibe is behatolni. ...
Persze ennek az az ára, hogy lelkileg te is meztelen légy.
Csak az fogad be bennünket, akit mi is befogadunk.
S hol is kezdődhetne máshol egy ember megnyitása, mint ott, hogy mi magunk
megnyílunk előtte.
Kígyó-énünk előítéleteit, gátlásait, de főleg önvédelmi trükkjeit le kell
vetnünk magunkról.
Ez a legnehezebb, mert bizonyos értelemben védtelenné válunk.
Nem mondom, hogy ez veszélytelen - párbajban nem lőni, hanem letenni a fegyvert
-, de minden szeretet kockázattal jár.
Sokan megriadnak e kockázattól, s az első gyanús jelre, bántásra, sértésre,
kihárításra vagy önzésre visszamenekülnek pisztolycsövük mögé, pedig ha csak
egy kicsit is várnának megtapasztalnák, hogy bár a másik szeretetét nem
sikerült megszerezniük, de ők maguk jóval erősebbek lettek az éntelenség
pillanataiban.
Kommentáld!