Nyári napforduló
Szent Iván napi magyar népszokások
A Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszédos
népektől, másrészt egyházi közvetítéssel kerültek hozzánk. „A magyar
szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték.
A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását – népies nevén
lobogózást – a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra
megyében Szent Iván napi dalok éneklése kísérte” – mondta lapunknak
Hegedűs Vilmos kultúrakutató.
A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat
füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Hegedűs
megemlíti még, hogy gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett
almának is, mondván, aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya
megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt
tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is
megízlelhetik.
Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz. A szalmából és a
többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok
átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a
legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából persze sokféle
jövendölést lehetett kiolvasni.
Kommentáld!