| |
"A
fájdalom csakugyan összetöri a szívet, védtelenül hagyva ezáltal a szív
gazdáját, ilyenkor mégsem a kifosztottság érvényesül, hanem éppen
ellenkezőleg, megnyílik számunkra a lehetőség arra, hogy valóban jelen
legyünk a tulajdon életünkben, s megzendüljenek szívünk húrjai.
Az igaz szeretet nem azt jelenti, hogy igyekszünk megváltoztatni vagy
uralmunk alá hajtani a másikat, hanem azt, hogy éppoly fontos számunkra
az, hogy a másik jól érezze magát, mint az, hogy mi jól érezzük
magunkat. A valódi szeretet minden közös cselekedetünk alapja.
A harag is a szeretet megnyilvánulási formája, lehet tisztító ereje is.
Fontos megérteni, miközben tulajdon haragunkkal és mások haragjával
viaskodunk, lényegében korlátokat állítunk fel, és elfogadjuk azok
létezését. Ha nem is látszanak annak, ezek a korlátok mégis
segítségünkre vannak a valódi szeretet felé vezető utunkon.
Hozhatunk a világba szeretetet, de válhatunk a szeretet kerékkötőivé
is. Minden döntésünk fontos lépés lehet a szeretet ösvényén.
Minden tettünk, bármily csekélység legyen is az, befolyással bír a
világra. Lehetünk a problémák okozói, de lehetünk azok is, akik
megoldják azokat.
Meg kell dolgoznunk azért, hogy biztonságot teremtsünk egymás számára, amelyben a szív fejlődni és működni képes.
Az igazi szeretet rákényszerít minket arra, hogy olyannak lássuk a
dolgokat, amilyenek, hogy mind önmagunkról, mind pedig azokról, akiket
szeretünk, az igazságnak megfelelően gondolkodjunk.
A szeretet nem más, mint szüntelen megnyílás magunk és a többi ember
számára, óhaj, hogy befogadjuk és továbbadjuk a megosztott élet, az
együtt megélt percek örömét.
Ha azért szeretünk valakit, mert olyan, amilyen, és nem azért, mert
ráillik a kép, amit róla magunknak megalkottunk, akkor felébredünk
álmunkból és abbahagyjuk a képzelgést.
Nemcsak a fájdalomnak és a haragnak, de a hibáinknak is lehet
léleknövelő ereje. Aki tökéletesnek hiszi magát, az csalódni fog.
Szeressük a hibáinkat és tanuljunk belőle, mert hiányosságaink is
közelebb vihetnek minket az igazi szeretethez.
Ha az lesz életünk legfőbb célja, hogy a szeretet forrásává váljunk,
akkor az életünk csodálatos, áldott, szeretetteljes utazás lesz.
Valamennyiünknek szükségünk van arra, hogy meghallgassanak, éppen
ezért, aki ítélkezés nélkül meg tudja hallgatni a másik embert, máris
olyasmit tett, amire csak a legnagyobb szeretet képes.
Ha igazán szeretni akarjuk az embereket, először is békét kell hagynunk
nekik, azaz hagynunk kell, hogy olyanok legyenek, amilyeneknek
megszülettek, és nem olyanok, amilyeneknek mi szeretnénk őket látni.
Az igazi szeretet sohasem válik eszközzé, mert lényeges eleme az, hogy a másikat hagyja létezni."
/ Richard Carlson-Benjamin Shield: A szív csodája / |
Kommentáld!