“Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem
történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire,
amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra
figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád... Mikor attól rettegsz,
hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel
tartozol nekik... Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy
semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az
elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az
arra rászorulóknak... Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy
méltó légy, e magas cím viselésére... Hívd segítőtársul a bölcsességet.
Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra
lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A
bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös
lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a
világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A
kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel!
Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni – íme: tiéd a boldog élet...”
(Seneca)
Kommentáld!