Szinte mindenki átélte, hogy szeretetet kért és elutasítást kapott. Bántódások érték, meghalt a remény. Az elutasítás, a bukás, a megalázottság és más sérülések hatására érzelmeink megdermednek,de a szeretet érzékenységet igényel, szüksége van a nyitottságra. Azok az emberek, akiknek érzelmi élete pajzs mögött remeg, nem élhetik szeretet történetüket. Úgy érzik, tetteik szerint ítéltetnek, nem pedig lényegük alapján. Az életedben meglévő szeretet csak annyira lehet értékes, amennyire annak észleled. Az észlelés kulcsa a hit. Véletlen találkozások nincsenek. Másokat mindig hitünk fényében látunk, s mindig érezzük, hogy ők is saját hitük megvilágításában érzékelnek minket. Hinni kell, hogy elfogadhatók vagyunk. Bármely hit rossz, ami megtámadja benned önértékelési képességedet. Az önvaló kivétel nélkül megérdemli a szeretetet. Sokan elbuktak a szeretetben és túl fáradtak az újrakezdéshez. Energiahiány, a lelkesedés elvesztése, ami az ismétlődő kudarcok nyomában jár, de az energia önmagát megújító dolog. Ha egyszer ledőlnek a falak, felfedezzük önmagunkat, és az energia megújítja önmagát.

Félelmetes a szeretet teljes, féktelen hatalmában létezni, hacsak nem teljes odaadással tesszük azt. Az észlelésben bekövetkezett váltás nem úgy történik, hogy megváltoztatod magad, hanem hogy meglátod önmagad, és ez beragyogja lényed. Nincs szebb a természetességnél. Ahhoz, hogy valódi légy, mindannak lenned kell, ami vagy, anélkül, hogy bármit is kihagynál. Mindenkiben van fény és árnyék, jó és gonosz, szeretet és gyűlölet.

Az ellentétek játéka az, ami folyamatosan előremozdítja az életet. Ha képes vagy őszintén magadhoz ölelni ezeket az ellentéteket önmagadon belül, valódivá válsz, és önelfogadásod megvalósul. Vonzónak lenni azt jelenti, hogy kényelmesen érzed magad saját kétértelműségedben. A végső kétértelműség az, hogy egyszerre vagyunk test és szellem.