Vízkereszt
A
római egyház Epiphania Domini azaz Az Úr megjelenése elnevezésű ünnepe. /A keleti
egyház e napon Krisztus születését ünnepelte. / A nyugati egyházakban e naphoz
kötik a háromkirályok vagy keleti bölcsek (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) látogatását
a kis Jézusnál. Ezért január 6-át a Háromkirályok
napjaként is emlegetik. A vízkereszt elnevezés pedig - a szintén e naphoz kötött
- Krisztus megkeresztelkedésére utal. Ennek emlékére a nyugati egyházakban a
templomokban vizet szentelnek, s e szentelményből
a hívek igyekeznek hazavinni valamennyit. A szentelt víz ugyanis sok mindenre
használható az év folyamán. A vízszentelés mellett ilyenkor a házakat is megszentelték.
Ennek a szokásnak koleda, vagy koledálás a neve. Az ünnephez
tartozott a Háromkirályok megjelenítése: a Háromkirály-járás
is. Mint az év sok különleges, ünnepi alkalmához, ehhez a naphoz is kapcsolódott
időjárásjóslás.
Koleda
Újévtől Háromkirályok napjáig tartott a koleda, vagyis a házszentelés, később
egyszerű jókívánságmondó szokás. A házszentelésre már Mátyás király korából
is vannak adatok. E szerint Vízkeresztkor a plébános megkezdte hívei látogatását,
megszentelte a házat, számba vette a házbelieket, beszedte a lélekpénzt. A koleda
ennek a korai egyházi gyakorlatnak a kiteljesedése. Nyitra megyében például
a pap, a kántor az egyházfiak és a ministránsgyerekek mentek el minden házhoz.
Énekeltek, a pap beszentelte, megfüstölte a házat, a kántor felírta a ház ajtajára,
vagy az ajtófélfára a három király nevének kezdőbetűjét (G+M+B), mert ez később
megvédte a házat a rontástól, a betegségektől. Az esemény végén a háziak megvendégelték
a koledálókat. Egyúttal adományokat is adtak az egyházi embereknek, pl. zsák
diót, lisztet, szalonnát, kolbászt.
Kommentáld!