CSORBA LÁSZLÓ: Széchenyi halála"Micsoda rémületes látvány várt ott bennünket! A gróf felöltözve, szétroncsolódott fejjel ült a karosszékben, és a jobb kéz tartotta még a pisztolyt, amellyel a halálba küldte magát." "Két keze a combján nyugodott, könyöke a szék karfáján - állapította meg később a büntetőbíróság helyszínelő bizottsága. - A gyilkos szerszám ferdén feküdt a combon és a bal kézen.
Fejének bal oldala teljesen szét volt roncsolva, a koponyafal négy-öt lábnyira hevert a földön, a szétloccsant agyvelő a falakon és a mennyezeten volt.
Lőanyag gyanánt gyapotfojtást találtak, és az agyvelőben elszórtan több madársörétet."
Tolnay Antal nagycenki plébános feljegyzéseit a kapuvári helytörténeti múzeum őrzi. "Tisztelt Utódim - rótta emlékezéseit a parókia történetének adatai közé a döblingi halott egykori meghitt embere. - Lehetséges, hogy idővel fognak lenni, valamint halálakor is voltak, kik bel-viszonyaiban nem lévén beavatva, az agyonlövést, vagyis öngyilkosságot tagadni buzgólkodnak és azt véletlennek vagy más által megparancsoltnak, érdekből vagy félelemből történtnek lenni állítják. Ez nem áll, ő maga magát végezte ki, erről szeretett neje, a kegyes Grófnő, kedves Gyermekei és grófi nemzetségének minden egyénje erősen meg voltak győződve. Ő, még egészséges korában, öngyilkosságról lévén szó, állította, hogy az öngyilkosság nemei között legbiztosabb és legkevesebb szenvedéssel van az agyonlövés összekapcsolva és azon ellenvetésre, hátha az ember rosszul talál? válaszolta: legbizonyosabb, ha az illető bal kezét élére állítva, bal szemöldöke alá szorítva helyezi és a pisztolynak csövét alájateszi és elsüti, a fenntartott bal kéz nem engedi a pisztoly billenését. S csakugyan halála után combján nyugvó bal kezének tenyere (Zselle székben ült) fekete volt a lőpornak füstjétől, jele, hogy a fentebbi módon cselekedett."

Az idézet a História c. folyóirat 2002/02 számából való.