Egyenesen, szilárdan áll,
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Bár légköre olykor ködös,
Sötét s nyomasztóan nehéz.

Ruhája tiszta és fehér,
Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.

Meghittséget, szeretetet
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki, senki sem tudja.

Önzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.

Olykor küzd az áramlattal,
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Boldog vagyok, hogy örülsz a versnek!

Előzmény

Tovább

Wass Albert Karácsonyi vers

14 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Karácsonyi közös Önök kérték 1

14 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Karácsonyi közös Önök kérték 2

14 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Jókai Mór Melyiket a kilenc közül.....?

14 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Jókai Mór Melyiket a kilenc közül?

Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pest városban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni.

Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a magisztrátus megparancsolta volna, hogy ezentúl a csizmákat fele áron kell adni, munkát is jót csinált a jámbor, maguk a vevők panaszolkodtak, hogy nem bírják elszaggatni, amit ő egyszer megvarr: volt is dolgoztatója elég, fizettek is becsülettel, egy sem szökött meg kifizetetlen árjegyzékkel, és János gazda mégis – mégis – nem tudott zöld ágra jutni, ahogy németül mondják, sőt nem néha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le.

Tovább