Csákváry Zoltán:

Újévi imádság

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,

Csillagok közt és bányák mély ölén,

Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,

Madárdalban és kis gyermek szemén.

Ki igazgatod sorsok fordulását,

Romokból építsz boldog holnapot,

Hozzád küldjük ma szívünk imádságát

Uram, ne hagyd el árva magyarod!

Ne hagyd el őket, akik téged hívnak

A mélységből kiáltva szent neved.

Megváltást váró rongyos rabjaidnak

Add meg Uram a napi kenyeret.

Lukáts Márta  A gyertya

Egyenesen, szilárdan áll,
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Bár légköre olykor ködös,
Sötét s nyomasztóan nehéz.

Ruhája tiszta és fehér,
Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.

Meghittséget, szeretetet
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki, senki sem tudja.

Önzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.

Olykor küzd az áramlattal,
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.

Jókai Mór  Melyiket a kilenc közül?

Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pest városban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni.

Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a magisztrátus megparancsolta volna, hogy ezentúl a csizmákat fele áron kell adni, munkát is jót csinált a jámbor, maguk a vevők panaszolkodtak, hogy nem bírják elszaggatni, amit ő egyszer megvarr: volt is dolgoztatója elég, fizettek is becsülettel, egy sem szökött meg kifizetetlen árjegyzékkel, és János gazda mégis – mégis – nem tudott zöld ágra jutni, ahogy németül mondják, sőt nem néha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le.

Jó volna

jó volna hinni csak úgy akármiben,
megint hallani a fák üzenetét,
a folyók víztükrén újra és újra
látni, ahogy összeér a föld s az ég.

színeire bontani a világot,
megfesteni mindent - mindent ami szép,
völgy ölében a virágok sóhaját,
vagy azt, ahogy összeér a föld s az ég.

dallamát őrizni az évszakoknak,
mint kisgyermek szívében a mesét,
hegyek oltalmában újjászületni
csendben, ahogy összeér a föld s az ég.

Érintés nélkül

Távolról úgy látszott, mintha az égbolt simulna
a hegyek hátára, lábait a völgy ölelné magához.
A Nap bár elbújt a hegygerincen alvó fák közé,
búcsú sugaraiból ezerszínű, csodaszép palástot
terített a Földre. Ott álltunk, Te meg én, néztük
a távolt, miközben vállunkra terítette szárnyait
az este. Álltunk csendben egymás mellett, nem
érintettél, én se Téged. Most pihentek vágyaink.
Csak lelkünk simult egybe, álmaink ölelkeztek
a végtelenben, túl minden határon.

Tudod, Kedves

Tudod, Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod, Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt.

Négyszemközt

Tudod... Az élet így is, úgy is...
Ki ne mondd...!
Csak szép legyen az út,
és mind bolond,
aki előre kesereg
s azt várja, mikor jön a förgeteg...
mely végleg elsodor...
Most kimondom: temet.
Múlttá tesz minden küzdést, életet.
Megyünk... Megyünk a közös cél felé,
virágok, hantok, koszorúk közé...

Addig talán még lesz néhány tavasz
másnak... s nekünk is, majdnem az.
Ezer göröngyben
botlik meg a láb,
de a kék madár dalol valahol...

Egy visszatérő álom

Mostanában gyakran azt álmodom,
hogy fölfelé megyek.
Romos lépcsőkön és törött létrákon
mászom, csak egyre mászom fölfelé,
és visszacsúszom mindig...újra...
Kitartóan, de egyre nehezebben
mindig csak újra...újra fölfelé...

Néha fölérek: föl a csúcsra.
Körülnézek és mindenütt romok,
ledőlt falak és szürke sivatag,
összezárult vagy beszűkült utak.

Ott fenn sincs más,
csak az, mi odalenn.
Fölébredek.
Fel kéne adni végre...

Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában megrendezett Madaras Gábor Emlékkoncert további felvételei megtekinthetők a network Slágermúzeum klubjában.

Koppits az alábbi linkre:

http://slagermuzeum.network.hu/video/cseh_judit

Reményik Sándor  Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, á pold, add tovább,

És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról ag yertyát.

"Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy, utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted,

Ádventi örvendezés

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!

 Decemberi programajánló

12. 04. szombat 16:00

„Egy az Isten, egy a nemzet” címmel tart rendezvényt a tápiószecsői Helyőrségi Klubban a helyi és a Pest megyei önkormányzat. A rendezvény bevételével a helyi Turul szobor felállítását támogatják. Az eseményen a Kráter Műhely Egyesület könyvvásárt rendez, melyre mindenkit szeretettel várunk.

 12.10. péntek, 17:00

A Nemzeti Kultúráért Egyesület a Parlamentben tartja első ünnepi közgyűlését. Az alapító rendes tagok között ott lesz Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke is.

 Decemberi programajánló

12. 04. szombat 16:00

„Egy az Isten, egy a nemzet” címmel tart rendezvényt a tápiószecsői Helyőrségi Klubban a helyi és a Pest megyei önkormányzat. A rendezvény bevételével a helyi Turul szobor felállítását támogatják. Az eseményen a Kráter Műhely Egyesület könyvvásárt rendez, melyre mindenkit szeretettel várunk.

 12.10. péntek, 17:00

A Nemzeti Kultúráért Egyesület a Parlamentben tartja első ünnepi közgyűlését. Az alapító rendes tagok között ott lesz Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke is.

http://egyszervolt.hu/db/search/Gryllus%20Vilmos

Csak koppints a felső sorra és kinyílik az okdal!

Koós Attila

... és szerelmet vallott a hópehely a napfénynek.
Nem volt az vég, csupán kezdet. A világosságot nem a színek szülik, és nagyobb kincs a féltés, ha a szeretet nyitja ki a kaput az elengedés vigaszával.
Ha jutott Neked ma egy csepp könny, egy sóhajnyi mosoly egy másik életéből, az az Te életed - rejtsd el magadnál, fogadd be örömét... s küldj tovább Te is egy csöpp könnyet, egy mosolynyi pillanatot valaki másnak.

Koós Attila

A szelídet megsebezték

Ne higgy az ősznek, ha zörögve biztat,
hogy kis idő múlva elfelejt, itt hagy:
először elalvó, jeges világnak,
hogy örülni tudj majd a bomló virágnak...

ne higgy az ősznek. Tavasznak, nyárnak
se higgy: fényeik, színeik árnyak.
Ha hinni akarsz mégis, remélni végképp,
hidd, reméld a nemlét ízetlen mézét...

ne higgy az ősznek, az sem hitt benned,
csak itt hagyott zörgő, száraz szeretetnek,
mely ólmos alkonyba, gyáva pirkadatba
kipörög szívedből színt mosni a Napba.