Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
a virágosod és a pázsitod,
Én nem tudom, virágok ültetését,
ágyásaidban hogy igazítod.
Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve
júniusi vasárnap hajnalán,
beteg lábával és beteg szívével
bánatosan kertbe ment anyám.
Uram, tele volt immár félelemmel,
sokszor riasztó árnyék lepte meg,
de szigony-eres, érdes két kezével
még gyomlálgatta volna kertemet.

Falu Tamás: Anyád

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
minden pillanatban gondolt o reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
félre tolt az útból, s elé o feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne

Juhász Gyula  Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Anatole Hongrois

Szégyen

Éheztünk sokat a meghitt családi fészekben,

A háború nem válogatott felnőttben s gyermekben,

Sokszor kenyér sem volt a kredencben,

Szüleink azért kerítettek élelmet bendőinkbe.

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Mint gyermek, gyermekekkel játszottunk naphosszat,

Csak iskola után engedték a barátokat,

Egyik nap társam finom nápolyit ropogtat,

S ettől a nyálam azonnal, gyorsan kicsurrant.

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Bántott a szegénység, pénz nincs e finomságra,

De szerzek, ránézek a családi kasszára,

Anyutól füzetre kértem, hazugul  megalázva,

Vörös orcával, de már megbánva.

Müller Péter idézetek....

Az ember ott a legboldogabb, ahol legközelebb él a szeretethez.

Anyám azt mondta: az embereket hibáikkal együtt kell szeretni.
Hogy ez mennyire igaz, akkor tudjuk meg, ha elvesztünk valakit.

*

Gyanítom, hogy ahány ember él a földön, annyi színárnyalata van a boldogságnak is.

Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor felragyog a nap.

Szív és boldogság....

„Amikor nem vagy a fejben, a szíved kinyílik, mint egy lótuszvirág... és végtelenül csodálatos, amikor kinyílik. Akkor igazán élsz, és a szíved ellazul. De a szív csak a bizalomban, csak a szeretetben tud ellazulni. „

„A szív érzés, érzelem. A szívben nincs logika, nincs kétség, nincs lehetetlenség. A szív összhangot teremt közötted és a Létezés között, közötted és embertársaid között.
A szívedben csak megértés és szeretet van, a másik el – és befogadása.

Márai Sándor gondolatai az ÉLETRŐL....

Ritka felvételeket mutatott be az M2 Gaál Gabriella nótáiból.

A 2000-ben végzettek nevében Péter Orsolya, az 1980-ban végzett véndiákok nevében Albert Dénes emlékezett vissza sok szeretettel a temesvári magyar középiskola falai között eltöltött diákévekre. Ötvenéves érettségi találkozója alkalmából a temesvári 6-os középiskola volt diákja, a Csíkszeredában élő Borbély Katalin Böjte atya bíztató üzenetét hozta el a csíksomlyói nyeregből, majd sorra felidézte kedvenc temesvári tanárainak emlékét. „A mai Bartók Béla Líceum falai között hat éven át szívhattam magamba mindazt, ami hozzásegített az önbecsülés, önbizalom és akaraterő felépítéséhez.

Mit kérsz enni, kisfiam?



- Én vizet akarok, anya. Legfeljebb a vízhez egy kis marhahúst,

sertéshúst, gyártási szalonnát, Na-nitrites keveréket, magyarul E250-es

adalékot, nem húseredetű fehérjét és emulgeátort - de

karragén, guargumi és xantángyanta ki ne maradjon belőle!

- Egyszóval te Tesco párizsit kérsz.



- Úgy van, anyukám. És kérlek, kenj meg hozzá egy lisztből, kisízjavítóból,

sikérből, antioxidánsból, tejporból, cellulázenzimből, a savanyúságot

szabályozó kálium-acetátból és citromsavból,

emulgeálószerből és kalcium-szulfátból álló kenyeret.

Gyóni Géza  Májusvárás

Didergő szivben
Rég nem ringott dal.
De várlak, Május,
Tüzes napoddal.

Szinig a lelkem
Kőhideg kinccsel.
De várlak, Május,
Jöjj, melegíts fel.

Tél fagya szállott
Mosolygó arcra.
De várlak, Május,
Napod olvassza.

Márvány az ajk is,
A mézes, mérges,
De várlak, Május,
Hogy égess, égess!

Csóktalan élet
Céltalan élet.
De várlak, Május,
Te csókos, téged...

...Rég kihült helye
Könnyes párnámon...
De várlak, Május,
- Vagy csak őt várom?

Aranyos Ervin: Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet-e?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin: Fogadd el!

Fogadd el azt, ami Te vagy!
Szeresd magad mindig ilyennek!
Mert kell, hogy önmagad maradj,
s mások is majd, ezért szeretnek.
Békülj meg végre önmagaddal,
éld boldogan az életet!
Az élet - mint a torta habbal,
- csak akkor szép, ha élvezed.
A hétköznapok viharában,
a gondok mind feladatok.
Birkózz meg velük! Élj a mában!
Ne érezd, hogy feladhatod!
Ne ússz mindig szembe az árral!
Ne hidd: - Folyton harcolni kell!
Ne kerülj szembe a világgal,
a holnap magától jöjjön el.

Aranyosi Ervin: A szem a lélek tükre

Tudod a szem a lélek tükre,
És mit látsz benne? Önmagad.
- S igaz lehet mindegyikünkre,
- hogy őszintébb, mint sok szavad.

Tudod a száj hazudni képes,
nem igaz minden gondolat.
De lelked tükre nem negédes.
Az őszintébb, mint sok szavad.

Szemed tüze, ha kell eléget,
Ha fázol, hát átmelegít.
Lelkedben keress menedéket,
ha az élet elkeserít.

Szemed keresi tiszta párját
s ha kedvesedben megleled,
A világ legszebbik varázsát
láthatod benne: SZERETET!

Aranyosi Ervin: Amikor boldog vagy...

Tudod, amikor boldog vagy,
arcodról fény sugárzik.
Mosolyod fénye útra kél,
s érzékeli egy másik...
Boldogságod, mint fénysugár,
széjjel terül a földre,
szivárványszínben tündököl,
s árad csak körbe-körbe.
Tudod, körötted annyian
vágynak a boldogságra,
kérlek, boldogság-fényedet
vetítsd a nagy világra.
Szereteted, mint fényözön,
szívekben gyújtson lángot!
Tárd ki lelked a szép előtt,
s fogadd be a világot.

Mi is a dolgom ezen a világon?
Mi hajt, mi kerget át az életen?
A választ erre, tudom, megtalálom,
s eloszlik bennem minden félelem.
Szeretet lángja itt él a szívemben.
Melegét érzi mindaz, ki erre jár.
Megerősítést lelek a hitemben,
hogy jó az ember, s az élet sem sivár!
Csak vakságunktól kéne szabadulnunk,
mit dühünk, haragunk táplál szüntelen.
Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk,
s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen.