Kedves Nevetve Tisztelt Hahota Klubtársam!

Nőnap előtt néhány nappal
köszöntöm a hölgyeket,
s kívánom, hogy hahotázni
minél többen jöjjetek.
Vidámságunk virágozzék,
kinn a fákon rügy fakad.
Nevetéstől víg a kedvünk,
s reméljük, hogy így marad!

2012. március 2-án, pénteken 18:00-kor tartjuk, a következő Hahota Jóga Klubfoglalkozásunkat az Újpesti Ifjúsági Sport és Szabadidő Központban, II.

A kamera vette, s mi boldogan nevettünk,
minden újabb perccel vidámabbak lettünk.
Nevetést táncoltunk, vígság ritmusára,
míg megnyílt a lelkünk végre-valahára.
Sugárzó arcunknak napsütötte tükre,
lelkes jó kedvet önt most mindegyikünkre.
Nagyot dobban a szív, szabadul a lélek,
tudatja az érzést: Ember vagyok, -  élek!
Nincs félelem, harag,  és düh sincs már bennem,
nem veszek el többé, napi küzdelemben,
lelkesen, vidáman csak teszem dolgom.

Ülsz a Tv előtt. A híreket nézed.
Magad napról napra, rossz kedvűbbnek érzed.
Tehetetlen dühöd, egyre csak növekszik,
helyed a világban, régóta nem tetszik.
Úgy hiszed, a sorsod régen meg van írva,
ezért terelgetnek, úgy élsz, mint egy birka.
Nem csoda, hogy aggódsz, félelmek gyötörnek,
járványok, háborúk életedre törnek.
Gúzsba kötik régen összes figyelmedet,
s amit csak akarnak, azt etetik veled.

Bényei józsef

9.
Vigyem magam

Ne nyúlj utánam - hasztalan
a száraz fának kínja van
most száradnak a gyökerek
hajtani egyre nehezebb
levelek helyett tüske nő
megkövesített az idő
Arcomhoz indul tenyered
véresre tépik a szelek

Ne keress - földbe rejtezem
gyökérré érek odalenn
ha lábad inda fogja át
bokádra hajlik egy virág
fuss el ne állj meg le ne vedd
megfeketíti a kezed
sziklává dermeszti a szád
kőből varázsol rád ruhát

Hátra se nézz ha elmegyek
azzal is úgy is nehezebb
hadd vigyem magányom magam
görnyedten vakon hangtalan

"Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.