Honnan tudod, hogy magyar vagy?

Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupot.
Amikor azt mondják, hogy a magyar nyelv olyan, mint az orosz és
a többi szláv nyelv és te részletekbe menően ecseteled a
magyarok származását.
Amikor a paprika legalább olyan fontos mint a só és bors.
Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy
László. Vagy István.

Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a
külföldieknek mi a fene az, amíg ki nem próbálták.

 

Aranyos Ervin:  Koldus, ki sorsát elfogadja

Koldus, ki sorsát elfogadja,
s nem tesz semmit, hogy jobb legyen,
ki álmait végképp feladja,
nem juthat túl a gond hegyen.
Az akadály, mit hoz az élet,
megtanít utad, hogyan találd.
Ha koronád koldusbotra cseréled.
csak üres kézzel várod a halált.
A megoldás kulcsa régen ott van benned,
kívül keresni nincs minek.
Határozd el, mivé kell lenned,
s mutasd meg azt mindenkinek.
Az oroszlán, ki sebét nyalja,
bármíly erős, - de védtelen!
Gyávaságtól béna a karja,
s lelkét bénítja félelem.
Vértezd hát fel az álmaiddal,
hiteddel lelked gazdagon.
Szívedben szóljon ima és víg dal,
vágyad szárnyaljon szabadon.
Váltsd csak valóra minden terved,
míg célod van, gazdagon élsz.
koldus lélek akkor él benned,
ha nem hiszel, ha nem remélsz

 

Aranyosi Ervin vagyok.

Talán egy kicsit költő...
Egyszerű ember ki néha írogat.
Nagyok palástját néha magamra öltő,
ki lelket ápol, segítve másokat.
Ha szereted, olvasd el néhány versem,
- könyv alakjában még úgysem kapható,
itt megtalálod, ahogy megírtam, nyersen.
Van itt vidám és van vigasztaló.
Ha tetszene és méltónak találod,
hogy más lapon, másoknak megmutasd,
ne csak a verset, a költőt is ajánld ott,
azt, hogy én írtam, légyszíves tudasd.

Köszönöm: Aranyosi Ervin

---

Aranyosi Ervin: Tavaszébredés

Tavaszi szél tépi a fákat.
Aranyló napunk ránk tekint.
Föld mélyére bújik a bánat,
életre kelnek sejtjeink.
Apró virág, hófehér szirma,
hirdeti itt a kikelet.
Hófoltokra is rá van írva:
Elűztük végre a telet!
Megújult erővel az élet,
ősi jussát követeli,
Tél eliszkolt, s a természet,
madárdallal megint teli.
Hit és remény most újra éled,
vidáman dobban a szívünk.
Téli álmod tán elmeséled,
s egy szebb jövőben is hiszünk.

Sose késő:

Gondolkodj másképp, van miért,
- te rajtad múlik életed.
Benned is ott van a magva rég.
Csak rajtad áll, hogy élteted,
locsolgatod, hited vizével,
s ápolja néhány gondolat,
vagy száraz valóságot képzel,
s elzárja fénytől "bölcs" agyad.



Ha szíved mélyén őrzöd vágyad,
hagyd hatni az érzelmeket!
Csitítsd le elméd, mi onnan árad
elnyomja mélyen lelkedet.
Pedig a lélek a teremtő.
A hit, a víz mely szomjat olt.
A mag a vágy, mely sose meddő,
s remény a fény, mely felkarolt.

A szó veszélyes fegyver!

Amit ad az élet,
amit ad az isten,
ha nem fogadjuk el,
eredménye nincsen.

Meg akarlak győzni
a magam igazáról,
de az amit mondok
a lelkedbe gázol.

Győzködsz te is engem,
mást értek, mint gondolsz?
Szavaiddal szépet,
értékeset rombolsz.

S lám nem vesszük észre,
hogy egyről beszélünk,
barátságot adnánk,
de elfogadni félünk.

A szó veszélyes fegyver,
megsebezhet éle.
Gondold át mit mondasz,
mert bánthatsz is véle.

Aranyosi Ervin
Szívedből szólj...

Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt,
Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,
Segítsd fel azt, ki előtted lent hever,
Ápold a lelkét, mert többet érdemel.

Ha megbántanak, - porold le lelkedet!
Ne őrízgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek.
(Szótüskék szúrják az érző lelkeket.)

Ha így teszel, lelked is felderül,
A békesség madara a válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom járja át,
És ezt az érzést másoknak add tovább!

Vas István : Mikor a rózsák nyílni kezdtek

Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek,
Már nem voltunk fiatalok -
Házunk körül virágzó sírkeresztek,
Szívünkben sok friss halott.

Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág,
Akkor is, ha férj - feleség
Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák,
S fogják egymás kezét.

Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben -
Emlékszel? volt is oka.
De ami fekete maradt, még feketébben
Ragyogott, mint valaha.

Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe
Tört fényeket rejtett a rémület,
És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje
S attól lett édesebb.

Hámori István Péter Kéretlen vallomás

Azért szeretlek, mert szemedbe nézve
Kutathatom a rejtett bánatot,

Azért szeretlek, mert kezedhez érve,
Tapinthatom a furcsa áramot,

Azért szeretlek, mert ha átölellek,
Hallom, amint a szíved simogat,

Azért szeretlek, mert tudom, hogy kellek,
S elviselem a napi kínokat,

Azért szeretlek, mert arcodhoz érve
Ujjamon tiltott, áldott vágy süt át,

Azért szeretlek, mert melletted élve
Megszokhatom az öröm mámorát,

Azért szeretlek, mert lépted zajára
Zaklatott lelkem gyorsan megpihen,

Azért szeretlek, mert nem vagyok árva,
S tőled tudom: a szeretet ilyen,

Azért szeretlek, mert tehetem nyíltan,
Elmondatlan szó bennem nem reked,

Azért szeretlek, mert amit itt írtam,
Sosem kérted, hogy elmondjam Neked.

Hámori István Péter : Lezuhannak a madarak

Mikor az igazak hazudnak,
lezuhannak a madarak.
Nyílt címe lesz a rejtett zugnak,
megbicsaklik az akarat.

Csalódás lengi be a tájat,
bimbóból kifeslik a bánat,
keseredik a jó falat.

Mikor az aluvók riadnak,
értelmét veszti, ami volt.
Ki ennek hisz, ki pedig annak,
akinek fiadzik a bolt.

E honban azé rég a pálya,
aki flegmán a számlát állja,
a pénzből, mit tőled rabolt.

Mikor szabály a kézrátétel,
boldog szenvedő is akad.

Balogh József - Mit kívánok? .......


Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembenézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!

Jékely Zoltán:

Tavasz-hívó.........


Ha szereted a tavaszi füvet,
finom cipellőd kerülgesse szépen;
ne taposs rá a hegyről lejövet,
őrizzen meg bennünket jóemlékben.

A kerítés tövében kis virág
- neked adom; az idén ez az első;
s az utolsót is neked nyújtom át,
ha majd az ideje annak is eljő.

Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.

Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.

Weöres Sándor: A beszélő forrás megszólal a kimondhatatlan de nem mondhatja ki önmagát cselekszik a kezetlen de csak a te kezeddel megindul a lábatlan de csak a te lábaddal eszmél az eszetlen de csak a te eszeddel virágba borul a virágtalan de csak a te virágoddal gyümölcsbe merül a gyümölcstelen de csak a te gyümölcsöddel adakozik az adhatatlan de csak a te adományoddal irgalmaz az irgalmatlan de csak a te irgalmaddal imádkozik az imátlan de csak a te imáddal fényes lesz a fénytelen de csak a te fényeddel megszólal a kimondhatatlan de csak a szívedben

	...... ....... HEDVIG JÓZSEF: Erdőbe léptem . . Erdőbe léptem, Setét vadonba, De ám előttem. Az utat senki Meg nem mutatta. Bozótot, cserjét Irtván, haladtam , A gyönge testből Vér és verítek Hullott patakban. Most egy tisztáson Lelek nyugalmat, Itt pihenem ki A hosszú, kínos Sok fáradalmat. Aztán előre Folyvást előre, A merre mélyebb! Amíg egyszer csak Elfogy az erdő, Elfogy az élet...

Ferenczfi János :Altató

Vállamra hajlik a
Csend, s az alkony,
Fejemet én is
Válladra hajtom:

Ne menj el, kérlek
Maradj, s ma este
Fejedet te is
Vállamra hajtsd le!

 BARÁT

A barát egy mosoly
Mely bátorít,ha félsz.
A barát a taps
Mely ujjong,ha célba érsz.
A barát egy kéz
Mely felhúz,ha elestél.
A barát az álom
Mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp
Mely érted hull,ha baj van.
A barát gyémántpáncél
Óv téged a harcban.
A barát nevetés
Mely felharsan,ha meglát.
A barát rózsakert
Mely neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag
Mit az éj varázsol.
A barát egy dallam
Mit meghallasz bárhol.
A barát egy láng
Mely kitáncol a tűzből.

bRfZd5 udwqkfyndbph, [url=http://uffwnrqwzqni.com/]uffwnrqwzqni[/url], [link=http://eisjqgruotva.com/]eisjqgruotva[/link], http://dpyfbbpmkedy.com/

Tatiosz: Az egyetlen érzékelhető pillanat amikor szeretünk  



Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.


Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre.

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.

Szepesi Attila: Városok

Tornyos Szeged híres város,
nincsen ottan utca sáros,
rózsát öntöz a mészáros,
cinkét árul a bazáros.

Magasan áll Győrnek vára,
meg ne állj ott éjszakára:
kezed Duna nádja vágja,
lábad Rába rákja rágja.

Debrecenben decemberben
minden sámfa kirügyezzen,
minden vállfa levelezzen,
arany násfa megteremjen.

Muzsikás Pécs török város,
még a templom is turbános,
a cégtábla elefántos,
a hegyoldal kardvirágos.

Nyíregyháza hideg verem,
kilincsre fagy a tenyerem.

Ulrich Scaffer: Járd csak a saját utad Az Utat, mely előtted van, senki sem ismeri. Úgy soha senki sem járt rajta, Ahogy te jársz majd azon. Ez a te Utad. Felcserélhetetlenül. Bár tanácsot kérhetsz, De döntened teneked kell. Hallgass arra a Hangra, Aki téged a bensődben tanít. Isten nem hagyott Téged egyedül. Gondolataidban Ő beszél hozzád. Bizzál Benne és magadban. Fogadd el önmagad. Légy az, aki vagy. S majd csak azután Kezdesz el azzá lenni, Akivé válni szeretnél.

Gabriel García Márquez gondolatai

“Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy rongybábu vagyok csupán, és egy darabka élettel ajándékozna meg, lehet, hogy nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de biztosan megfontolnék mindent, amit kimondok. A dolgok értékét nem abban látnám, amit érnek, hanem abban, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék; megértettem, hogy ha csak egy percre is lehunyjuk szemünket, hatvan másodpercnyi fényt veszítünk el örökre.

Gabriel García Márquez 13 gondolata

Tóth János: Még nem tudom

	Ha majd nélküled érkezik az est, s vendégül a magányt láthatom, ha lelkembe a múlt keserű emlékeket fest, s ecsetéből lecseppen a szétfojtó fájdalom, ha hideg földön ülve álomba zuhanva, ujjam görcsösen markolva magamba neved mormolom, ha ébreszt a hajnal pacsirta hanggal s élni hív, hogy megyek-e nélküled, még nem tudom.

Varga Margit: Béke a lélekkel

A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.

A lelki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.

-

"Időnként meghal bennünk bennünk valaki, valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múltá kell válnia, és ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá! -Segíteni kell neki... Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak Téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a Tiéd marad..."

 

Orlando Bloom

"Végigjárni az emlékek kálváriáját fájdalmas. Mint meggyászolni valakit, akit szerettünk és elvesztettünk. Még akkor is, ha közben rádöbbenünk, sokszor gyűlöltük az illetőt. De néha, miközben egykori önmagad homályos képeit vizsgálod válaszok után kutatva, előugrik az igazság, és jól fenéken billent."

 

Paulo Coelho

Illyés Gyula: Ajándék.......



Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta, nap,
egy kézfogás a hontalannak,
egy korty, szives falat,
sokat próbáltam. Köszönöm,
hogy megtaláltalak.

Se jobb, se rosszabb, csak a rossztól
tán jobban szenvedett,
hálás vagyok csak és köszönni
véletlent is merek,
szerelmet, ezt az éjt, szerelmed;
ne bánjad sose meg.

Egy szót se szóltam, ajkaidra
nyomtam öt ujjamat
lefogni győztesen megindult
boldog sikolyodat:
őrizd egy életre, mit eztán
ad még e pillanat.

.....



Keresztury Dezső - Nézz vissza...

Nézz vissza, s újraéled,
mi volt: órák, napok,
sebző-gyógyító évek,
mi élő emlékké lett
s ami belénk fagyott.

Mennyi mélyre futó kés,
szorongó fájdalom,
indulat, gond, törődés!
él, gyülemlik, kidől - és
elvérzik egy dalon.

Mennyi türelmes, néma
tett, lom hétköznapok
fénytelen tartozéka:
s több, mint sok heuréka,
szép rímek, dallamok.

Lám, a búvó-patak!
vize is megmarad:
a szótlan szív se hallgat;
beszél, s ki érti, annak
többet, mint nagy szavak

Radnóti Miklós - Levél a hitveshez....



A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?

Arany-Tóth Katalin: Úton...

- Nagymamámhoz -

Egyszer majd nem jön senki az úton.
A jövő, csak tétlen teher.
Vállunkon visszük a múltat,
a jelen múló perceivel.





A halál kínját már
kriptába húznád,
de még rabságba ejt
a remény. Apró mozaikká
törtek benned a képek: léted
múló tünemény.

Rémült félelmed olykor
révületbe téved.
Én csak nézlek.
Nézlek, s hallgatok.
Idegen csend sző át
minden gondolatot.

Hogy menni,
vagy maradni volna jó,
s ha menni kell, kitart-e
végig az útravaló...?

...... ........



Farkas Éva :    Lelkemből lelkedig

Néha nagyon közel vagyok hozzád,
Úgy olvaslak, mint felnyitott könyvet.
Érzem ki nem mondott félelmeid,
S titkaidtól nekem se lesz könnyebb

Máskor fényévekre kerülsz tőlem,
csigaházadba újra visszabújsz,
Kimért leszel, hűvös és túl józan,
Köröttünk áll szürke falként a múlt

Azt montad egyszer :bár segíthetnél,
De soha nem hitted el, hogy tudok.
Ezért oly hosszú, és nehéz az út,
Míg lelkemből lelkedig eljutok.

..



Wass Albert: Vizek felett

Ó Istenem, de könnyű volna
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek mosolygása.

Ha tudnám azt, hogy minden álmom,
amit az élet szétzilál,
valakinek valóra vál
és lelkem minden barázdája,
amit a sors naphosszat árkol:
neki lenne boldogsága.

Ha tudnám, azt, hogy amíg bírom,
minden ütést érette adnak.
Lélekölő fekete éjek
az Ő álmain virrasztgatnak,
minden derékba tört reményem,
Őrlése száz malomkeréknek:
minden, amit reám mérnek:
simogatás egy Sortestvérnek.

*Ezt csak a mi** nyelvünkkel lehet megcsinálni!...:-) *

*Találkozás:**
Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben. Nyuszika köszön:
- Szia vöröske!
- Te engem ne vöröskézz le!
- Miért, jobb lenne, ha lerókáználak.....!?!*



*El**őző munkahely:**
A HR-es kérdezi az új titkárnőt:
- És mondja, az előző munkahelyén mennyi volt az évi fizetése?
- ??? Nálunk az előző munkahelyemen nem dolgozott egy Évi sem!*



*Margarin:**
Két egér beszélget a kamrában:
- Rád fog esni a margarin!

Túrmezei Erzsébet A HARMADIK



Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Páskuly Józsefné A LEGNEHEZEBB KÉRÉS; LEGYEN MEG A TE AKARATOD! Ha elkerülnek gondok, bánatok, Könnyű kimondani, De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész, Ha a szív vérzik, a lélek zokog, Ha éjszakának tűnnek a nappalok, Eltördelni mégis a mondatot: Hogy legyen meg a Te akaratod! Inkább sikoltanék; Atyám, ne, ne! Mért kell ennek így történnie? Szívem keserű lázadásba jut Ha érthetetlen előtte az út! Sírva tesz fel kínzó kérdéseket, Én Istenem, hát ez a szeretet?!

Endrődi Sándor A SZERETETRŐL


Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincsen szeretet:
Az élete csak pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget.
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók úgy vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövétnekül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen.
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

ifj. Bartha Sándor A VÍGASZTALÓ ISTEN


Értelme és rendje van mindennek itt e földön.
Célja, küldetése mindenek előtt.
S bár tudjuk ezt, s bízunk az Úrban,
mégis összetörten állunk az elmúlás előtt.
Fáj, hogy búcsúzni kell,
hogy távoznak szeretteink,
s hogy a múló idővel együtt
szállnak füstbe égbetörő terveink.
Mert véges itt az életünk,
bizonytalan a földi jövő.
S bár túlélt az ember sok heves vihart,
világégésekből került ki győztesen,
a rövid földi pálya véget ér,
s úgy tűnik, hogy a halállal vívott harcból
mi kerülünk ki vesztesen.

Reményik Sándor AKAROM


Akarom: hogy fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek tégla,
Lépcső, amin felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás
Ám a kalász, nem az ő érdeme.
Legyek szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek kendő, mely könnyeket töröl,
Legyek csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Johann Wolfgang Goethe - Rád gondolok

 

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz." (Wass Albert)

Móra Ferenc Van minden szívnek.......



Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.

Hanem azért sokáig érezed
A fojtott sírást, halk lélegzetet
Általtörni a titkos rejteken.
De valahára mégis csend leszen.

Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,
Hogy ama rejtett zugba betekints;
Hogy kulcsa hol van, el is feleded,
A zárt pedig a rozsda eszi meg.

De egyszer aztán, egy ködös napon,
Ha fojtogat az életunalom,
Nem is tudod, hogyan, véletlenül
A pókhálós kulcs elibéd kerül.

Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.

Szádeczky Kardoss György: Nincs időd!

Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a súgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?

Jószay Magdolna: Most kell...

Most kell, hogy jót tégy,
most törekedj arra,
hogy angyal légy,
most légy lankadatlan,
most légy pótolhatatlan,
és mosolyogj, mosolyogj...

most adj vigaszt, reményt,
simogasd szíved melegével
a rád szoruló gyengét,
most segíts, ha hívnak,
most eredj, ha várnak,
és mosolyogj, mosolyogj...

most áldj, ha erre kérnek,
most bocsáss meg mindazért,
mit ellened elkövettek,
most hallgasd a panaszlót,
vigasztald a gyászolót,
és mosolyogj, mosolyogj...

M. Laurens Gyertyák vagyunk

Gyertyák vagyunk, kiket a Teremtő gyújtott,
Gyertyaként élünk a fényben, mit Ő nyújtott
Dolgunk az életben, őrizni a lángot,
Elűzni a sötét semmit, vigyázva e világot.

Minden gyertya külön sorsot hordoz,
Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz
Egyik gyertya vékony, és tömzsi lett a másik,
De minden egyes gyertya csupán égve világít.

Együtt szép és meleg csak a fényük,
Délceg ragyogás, vagy szerény fény a létük
Éltükben lobogva egyre-egyre csak égnek,
Ők adják a meleg lelket, a hideg égi éjnek.

Várnai Zseni - Ne irigyelj.......


Ne irigyelj, púpos ember,
amiért egyenes vagyok,
a lelkemen oly nagy púp van,
hogy majd belészakadok.

Te nem látod, de én érzem,
hogy ez a púp mily nehéz,
bele van ám gyömöszölve
egy mázsányi szenvedés.

Te vak ember, ne haragudj,
én sem látok messzire,
bukdácsolok, botorkálok,
s nem találok semmire.

Fogadj engem testvérednek,
szegény néma, s hidd nekem,
én is csak dadogva szólok,
s nem érti meg senki sem.

Szeressetek engem, bénák,
nyomorultak, szegények,
ügyefogyott vagyok én is,
össze-vissza beszélek,

képzelődöm, álmodozom,
mint az őrült, s azt hiszem,
üvegből van, s összetörik,
összetörik a szívem

Kaffka Margit: Nem hiszek...... .............



Egy fáradt pille ringott haldokolva
tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
remegve űzött őszi sugarat.

Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
hogy a nyaram sohsem jön vissza már.

Bealkonyúlt keserves sóhajomra,
és csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak
oly teli fénnyel, mint tán soha még.

Váci Mihály: Bodza...... ........... ............


Virágodat a méh kerülte,
nem tépték, mint az orgonát:
kalapjához senki se tűzte,
s nem szívta senki illatát:
mert május-esten, mikor sírnak
a holdfény-húrú hegedűk,
ki is kötözné bús csokornak
lelked , a fürtös-keserűt?

Míg tavasszal körüllobog
a Föld övén virágok lángja,
és bűnbe hullott angyalok
vér-ajkával suttog a mályva,
ökölnyi tűz-parázs a rózsa,
a pipacs ég, mint könnyű seb:
- kertek alól zokogva hozza
a szél tömjénes ihleted.

Arany-Tóth Katalin : Küzdj!


.
Küzdj a máért, a holnapért
a szürke egymásutánért

Ásd ki magad a sárból
a halál sötét torkából

Folyó vize el ne nyeljen
ússz, ússz az árral is szemben

Bújj elő a romok alól
tépd ki magad a lángokból

Kitartásod messze érjen
ösztönöddel útra kéljen

Víz áztatta, szél tépázta
vándor lelked leigázva

Mégis mindig talpra állva
becsület rendjét szolgálva

Ha kell, hát szomjan és éhen
vagy pusztító betegségben

Izzasztó, véres verejtékkel
küzdj!

Farkas Éva :Lelkemből lelkedig

Néha nagyon közel vagyok hozzád,
Úgy olvaslak, mint felnyitott könyvet.
Érzem ki nem mondott félelmeid,
S titkaidtól nekem se lesz könnyebb

Máskor fényévekre kerülsz tőlem,
csigaházadba újra visszabújsz,
Kimért leszel, hűvös és túl józan,
Köröttünk áll szürke falként a múlt

Azt montad egyszer :bár segíthetnél,
De soha nem hitted el, hogy tudok.
Ezért oly hosszú, és nehéz az út,
Míg lelkemből lelkedig eljutok.

Wass Albert: Vizek felett

Ó Istenem, de könnyű volna
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek mosolygása.

Ha tudnám azt, hogy minden álmom,
amit az élet szétzilál,
valakinek valóra vál
és lelkem minden barázdája,
amit a sors naphosszat árkol:
neki lenne boldogsága.

Ha tudnám, azt, hogy amíg bírom,
minden ütést érette adnak.
Lélekölő fekete éjek
az Ő álmain virrasztgatnak,
minden derékba tört reményem,
Őrlése száz malomkeréknek:
minden, amit reám mérnek:
simogatás egy Sortestvérnek.

Aranyosi Ervin Szívedből szólj...

Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt,
Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,
Segítsd fel azt, ki előtted lent hever,
Ápold a lelkét, mert többet érdemel.

Ha megbántanak, - porold le lelkedet!
Ne őrízgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek.
(Szótüskék szúrják az érző lelkeket.)

Ha így teszel, lelked is felderül,
A békesség madara a válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom járja át,
És ezt az érzést másoknak add tovább!

Kamarás Klára Titok

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak önmagunknak.
Éjszaka...
vagy ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,
megrebbenve, mint gyertya fénye
kimondjuk súgva, szinte félve
mindenkinek a titkok-titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:
gyengék vagyunk... és sérülékenyek...

Kamarás Klára: Mint fák a szélben

A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...
Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
- vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért.
...És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak...
...de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ...

Kamarás Klára Tél közepén

Még túl hosszú a tél:
s beláthatatlan a hóförgeteg.
Világunk álma mély,
és dermedő minden tavaszra váró
gondolat.
De hinni kell,
mert egyszer minden bánat véget ér.
Legyen bár hóözön,
jég, fagy, lavina, köd:
a Nap előbb utóbb kisüt,
és az ága között
bimbózik a remény.

Válóczy Szilvia: Lélegző Amíg az ember, csak ember, győztesként is gyenge, nem tudja, világában mennyire más lehetne. Vakon teszi félre az átvészelt tetteket, mert félve éri szívét a végtelen szeretet. Amíg az ember gyarló, tanulva űz célokat, nem érti, ha fény követi, s az miért csitít harcokat. Ismétlő képzelettel, hogy ad valóságot, könnyes szemekben miért lát napvilágot. Ha az embernek reményt formált őre, majd karon fogva viszi, viszi előre.

Komondor kényelmes,
lassú táncot ropta,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

Szabó Lőrinc: Tavasz elé Dárdáit már rázza valahol a nap. Hallod az arany fanfárokat? Itt az ünnepe a ragyogásnak, a fényben szinte kigyulnak a házak: kigyúlok én is a fény előtt s ahogy a zöldülő mezők visszaverik és üldözik a tél fehér seregeit, úgy ébredek a magam erejére, úgy tölt be a március melege, vére, úgy járom a várost ittasan s szivemben a nap arany arca van. Óh, harsonás fény, győzelem! Rugókon táncol az utca velem: szállok: sugárkezek emelnek fölébe házaknak, hegyeknek: szállok, föl, óriás, torony, s az égbe szétharangozom: Erő, megváltás, remény és vigasz, jövel, szentlélek uristen, tavasz!

Élet

Mint a béke a háború után,
Úgy álltál előttem.
Szemeimből az őszinteség ragyogott,
de csak hazudni tudtam neked...
Tudtam, hogy mindennek vége kell hogy legyen
Egy nap

Most csak ülök itt,
És rád gondolok
Ahogy rohan körülöttem a világ,
Meg sem áll, rám se néz, csak szalad előre
A halála felé.

Nem érdekel!
Kiáltom, de mást gondolok szívem mélyén.
Elmegyek.
A part másik felén visszanézek és vágyom haza,
Ahol te szoktál lenni
Csillagos nyári estéken,
Ahol én szoktam lenni
Borús őszi napokon.

Ha valaha megérem, hogy öregember leszek, egy hintaszékben akarok üldögélni és mosolyogva mondani: Nos ezt csináltam! Ahelyett, hogy azt mondogatnám, hogy ezt szerettem volna csinálni. Azt hiszem, ez a dolog lényege, dióhéjban összefoglalva.

Athol Sneddon

"Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat.
Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged,
mielőtt felorsóznád azokat az álmokat...
tartsd feszesen... és orsózz...
ne add fel...
kapaszkodj bele a hálóba...,
s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének,
ugorj a vízbe és ússzál utánuk
az életed kockáztatásával is...
de ne engedd őket elszökni..."

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

---

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

A fűszerelről

 

Napimádó, egynyári növény. A konyhai ablakpárkányon télen is igen jól érzi magát, nincs vele gond egy szál se. Lássuk, mi mindenre jó a bazsalikom a ház körül!

Felismerése:
A bazsalikom igen változatos növény, levelei lehetnek aprók, de nagyok is, zöldek vagy ibolyás színűek. Az ajakosak családjába tartozik, így rokona a mentának, szurokfűnek, majoránnának, levendulának is.

Az egyetlen biztos ismertetőjegye, ami nem téveszthető össze semmivel, a rendkívül jellegzetes, aromás illata.

A hidrogén-peroxid mint gyógyszer


(történeti áttekintés)


1818-ban Louis Jacques Thénard francia vegyész felfedezett egy új vegyületet, amelyet "oxidált víznek" nevezett (1). Ez volt a hidrogén-peroxid (H2O2), amelyet a felfedezését követő években már intenzíven tanulmányoztak. Kezdetben csak kb. 33%-os vizes oldatként tudták előállítani, de Thénard hamarosan megtalálta a csaknem 100%-os tisztaságú szubsztancia gyártásának módját is. Már maga Thénard is gondolt a hidrogén-peroxid orvosi alkalmazásának lehetőségére, de ő csak külsőleges, lemosó folyadékként számolt vele.

A fogantatás után lúgos magzatvízben lebeg az embrió, és a vérünk is lúgos (7,35-7,45 pH) kémhatású, sejtjeink számára tehát ez a kémhatás az ideális. Az ettől eltérő értékek – csakúgy, mint a testhőmérséklet esetében – súlyos működési zavarokat okozhatnak: a szervezet belső egyensúlya felborul, gyengül a létfontosságú szervek és az immunrendszer működése. A szervezet egy ideig minden erejét beveti, hogy kiegyensúlyozza a problémákat (például úgy, hogy a működéséhez szükséges ásványi anyagokat a csontokból vonja ki), de egy idő után kimerülnek a tartalékai, ami már sejtszintű károsodáshoz vezet.

mmunerősítés egyszerűen

1. Válaszd a lapachót!
Úgy a leggazdaságosabb, ha kimérve veszed meg a teaboltokban. 1 evőkanálnyi kérget főzz 15 percig 1 liter vízben, és leszűrve, kihűtve, egész napra elosztva kortyolgasd. Tisztítja a májat, megvéd a kórokozóktól, kitakarítja a nyirokutakat, ráadásul olcsó és finom.
2. Multi- helyett omnivitamin
Nem kell a sokat reklámozott komplex vitaminkészítményekre költened. A Manna Rax nevű szert nem véletlenül hívják omnivitaminnak: a kifejezés azt jelenti, hogy az organikusan termelt gabonából előállított készítmény tartalmazza a szervezet számára szükséges összes nyomelemet, vitamint és ásványi anyagot, és emellett azok a társelemek is megtalálhatók benne, amelyek nélkülözhetetlenek az előbbiek hatékony felszívódásához.

Ha gyógyulásra vágysz

1. Olajokkal a herpesz ellen
Egy 5 ml-es cseppentős üveget tölts meg félig alkohollal. Megfelel a vodka, vagy bármilyen tiszta pálinka, aminek nincs erős illata. Tegyél hozzá a következő illóolajokból 10-10 cseppet: levendula, citrom, eukaliptusz, teafa. Alaposan rázd össze. Amikor úgy érzed, viszketni kezd a szád, gondosan kend be ezzel az oldattal, majd használj ajakápolót. Napi 8-10 alkalommal is kenegetheted, az ecsetelés hatására általában ki sem alakul a herpesz.

<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:0 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Veronica A.

<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Helvetica; panose-1:2 11 6 4 2 2 2 2 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:536881799 -2147483648 8 0 511 0;} @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:0 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:Verdana; panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:536871559 0 0 0 415 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A lakatlan szigeten

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl.

 

Az élet törvénye a hit törvénye

 

A hit: elmédben megfogalmazott gondolat.
Ne higgy olyasmiben, ami árthat neked, vagy sérthet téged.
Higgy tudatalattid gyógyító, ösztönző, erősítő, gazdagító hatalmában.
Kinek-kinek hite szerint adatik.
Változtass gondolataidon, és sorsodon változtattál!
Benned rejlik a kincsesház.
Önmagadban keresd a választ szíved vágyaira.
Gondolataid az élet örökkévaló igazságaiból induljanak ki, nem pedig a félelem, tudatlanság babona alapállásából.

 

Anyai szeretet

 

Réges-régen, amikor még édesanyám kislány volt az ő nagymamája mondta el e történetet, amelyet én most elmesélek, mert ma már ez csak mesének tűnik.

A falu végén vályogból épült, nádfedeles házikóban élt egy szegény házaspár. A férj beteges volt, hol dolgozott, hol nem. Sokszor a betevő falatjukat alig tudta megkeresni Felesége mosni, takarítani járt, miközben sorra születtek gyermekeik egyik kicsi, másik pici így az édesanya egyre ritkábban tudott munkát vállalni, hisz annyi munka akadt a sok gyermek után hogy azt alig győzte.

 

 

Amig nincs túl késő......

Élt egyszer egy 17 éves fiú, aki az anyukájával lakott. A fiú rákos volt.
Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni.

A lány megkérdezte tőle:

- Segíthetek?

Erre a fiú zavarba jött, találomra levett egy CD-t a polcról, meg sem nézve, mi az, és azt felelte:
- Ezt kérem.

- Becsomagoljam? - kérdezte a lány.

- Igen. - felelte a fiú

A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t.

A nők könnyei.....

-      Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:

-      Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.

-      Ezt nem értem! - mondja a kisfiú

-      És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.

- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők.

Várnai Zseni Szegény öregasszony fohászkodik Mindenem fáj, a vénség rágja testem, hideget érzek, s szinte vak vagyok, bőröm lötyög, akár az üres tömlő, s kóválygó fejjel lassan baktatok. Nem is tudom, mért kell ily hosszan élni, mikor már minden szerszám elkopott, ó, Istenem, kegyesen vedd magadhoz ezt a szegény, elnyűtt, öreg lomot. Éjjel nem alszom, egyre forgolódok, semerre sem találom nyughelyem, süket füleim zúgnak, sustorognak, s a régi dolgok játszanak velem.

Aranyosi Ervin Szívedből szólj... Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt, Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt, Segítsd fel azt, ki előtted lent hever, Ápold a lelkét, mert többet érdemel. Ha megbántanak, - porold le lelkedet! Ne őrízgesd a vélt sérelmeket. Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek. (Szótüskék szúrják az érző lelkeket.) Ha így teszel, lelked is felderül, A békesség madara a válladra ül. Szívedet boldog nyugalom járja át, És ezt az érzést másoknak add tovább!

Rudyard Kipling

Ha...

Ha fejedet megőrzöd zavarban, bár csak szidás ér jóságodért.
Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban, de megérted a mások kételyét.

Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt. Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt, s mégse játszod a bölcset és a jót.

Ha álmodod, de nem úr az álom rajtad, gondolkodol, de végcélod nem ez.
Ha balsors sújt is megmarad nyugalmad, s nincs oly siker, mely lábadról levesz.

TÚRÓCZY ZOLTÁN Tanács Ma még Tied körülötted minden, Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs, Mert jön egy nap, talán nemsokára S kihull kezedből minden földi kincs. És nem lesz tied többé semmi sem. Tollad, virágos párnád másra vár, Mit maga köré épített egy élet, Nem lesz több mint összeomló kártyavár. Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval Testvéredhez, ki szenved, szomorú, Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Aranyosi Ervin: -A szeretetről A szeretet annyi: - elfogadni, nyitott szívedből többet adni! Másokban meglátni a szépet, s örökre hinni, hogy szép az élet. Megértőn nézni a világra, ápolni, kinek a lelke árva. Tudni a rossz is csak emberi, másképpen lát, ki felismeri. Keresd a jót, kívánd a szépet! Lásd meg másban az emberséget! Bocsásd meg azt, amiben gyarló! Szeress ha fáj is, legyél kitartó! Azért születtél erre a földre, hogy szeretni tanulj mindörökre.

2010-02-02 11:45:00 Kedd

HÓHULLÁSBAN Csoóri Sándor Hullnak a pelyhek egyre-egyre, fehér körökben keringőzve, szempilláidra zuhannak, elalélnak és meghalnak. Nézem a pillád lágy ívét, mint gyönge virágkerítést, s mögötte azt a kertet, mely télben is melenget. Csendes az este, menjél be, hullongó álom hintsen be, öröm száll a pelyheken; hóhullás a szerelem.

Tóth Árpád ELEJTETTED A NAPOT Rád gondoltam délután, Fönn az arany nap sütött, S lehunyt szemhéjaimon Rózsaszínnel átütött. Fáradt arcom szeliden Tüzesítette a fény, S szemlehunyva a szokott Utazásra vártam én, Arra, mikor - halk hajó Titokzatos tengeren - Fekvőszékem útrakél, S lázam sodrán ring velem Felelőtlen, gyönyörű Fantázia-tájakig, Ahol romló életem Némely bús álma lakik: Mindaz, ami sohse lesz, Mindaz, ami sohse volt - Így indultam ma is el, Húnyt szemekkel, mint a holt, Álmodozni: életet.

Vészi Endre: Egész és meg nem bontható Ez is vagyok, az is vagyok, bánat, derű meg nevetés, felhő, de közben napsütés, beszélek is, meg hallgatok. Mint szervezetem, komplikált, ellentétekből épített, része a múló réginek, s az is, ki véle harcba szállt. Ez is vagyok, az is vagyok, saját képletű ötvözet, amelyben megolvadt hegyek érce-salakja bugyborog. Ne követelje senki hát, hogy kék legyek csak, mint az ég, mint sós a só, - egyféleség, egyhangú rossz egyformaság.

:A táplálkozási szakemberek olyanok mint a pedagógusok,"CSAK AZ ÉN MÓDSZEREM AZ ÜDVÖZÍTŐ"!
Ki látott már 2 azonos véleményen lévő fogyókúráztatót?
Azt nem vitatom,hogy a jó öreg hagyományosan MAGYAROS ételeket  nem kellene minden nap fogyaztanunk, mert jól elhízunk ,de a méreganyag nem az emberben keletkezik,akár tetszik akár nem KAPJUK!

Figyeld:(rádió riport) A Magyar Élelmiszerbiztonsági hivatal KOCKÁZAT ELEMZŐ csoport vezetője : "A mai világban minden élelmiszer és alapanyag szennyezett."

Milyen csoport is ez?

Munkahelyi tízparancsolat

1. Ne kívánd fõnököd halálát, segíts neki, hogy önmaga kívánja azt!

 
2. Ha munkatársad véletlenül dolgozni kezd, ez nem ok arra, hogy te is hasonlóan cselekedj!

 
3. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, inkább hagyd holnaputánra, mert addig hátha nem lesz rá szükség!

 
4. Az a feladat, amely nem oldódik meg magától 30 nap alatt, nem érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele!

 
5. A munkahely nem kocsma, hogy egész nap ott tartózkodj, nem Isten háza, hogy vasárnap is oda menj!

Buszon

 

Pistike ül a buszon. Egyszercsak odaáll mellé egy nyugdíjas néni, toporog, köhécsel, nézi Pistikét, mire az végre észreveszi.
- A néninek fáj a lába?
-Igen, kisfiam.
-És a néni fiatal korában mindig átadta a helyét az időseknek?
-Igen, kisfiam, ezt úgy illik!
-Aha. Akkor azért fáj...

Rendelőben

 

Egy asszony egy kisbabával elmegy az orvosi rendelőbe.
Az orvos megvizsgálja a babát, megméri a súlyát, és megállapítja, hogy
egy kicsit soványka.
Megkérdezi a nőtől:
- Anyatejet vagy tápszert eszik a baba?
- Anyatejet.
- Akkor legyen szíves derékig levetkőzni - kéri az orvos.
Megtapintja, megnyomkodja a nő mellét és megállapítja:
- Érthető, hogy nem lakik jól a kisbaba, hisz önnek nincs is teje.
- Nem csoda, mert én a nagymama vagyok. De azért örülök, hogy eljöttem.

Nyugdíjasok

 

 Egy angol, egy francia és egy magyar nyugdíjas arról beszélgetnek, hogyan telnek a napjaik:
Angol nyugdíjas:
- Én reggel miután felkeltem, fogok egy üveg whiskyt, elviszem a Clubba, és ott töltöm az egész napom.
Francia nyugdíjas:
- Én reggel miután felkeltem, fogok egy üveg konyakot, elviszem a barátnőmhöz, és ott töltöm az egész napom.
Magyar nyugdíjas:
- Én reggel miután felkeltem, fogok egy üres üveget, belepisilek, elviszem a körzeti rendelőbe, és ott töltöm az egész napom.

Honnan tudod, hogy megöregedtél?

 

 

- Mindened fáj, vagy ami nem fáj, az nem is működik.

- A szemed csak akkor csillog, ha a nap rásüt a szemüvegedre.

- Akkor is úgy érzed, hogy másnapos vagy, ha előzőleg nem ittál    semmit.

- A sakktól izgalomba jössz.

- A gyerekeid kezdenek középkorúnak látszani.

- Még mindig loholsz a nők után, de már nem tudod, miért.

- Egy csöpögő csap hallatán nem tudod leküzdeni a vizelési ingert.

- Tudsz minden választ, de senki nem kérdez.

"Idővel megtanulod" - és tanulni sosem késő

Jorge Luis Borges: Idővel megtanulod...

"... Egy bizonyos idő elteltével az Ember megtanulja észlelni a különbséget egy kéz támogatása és egy lélek megláncolása között, megtanulva azt, hogy a szeretet nem annyit jelent, mint valakivel lefeküdni, vagy hogy van melletted valaki, és nem azonos a biztonság állapotával, ily módon az ember elkezdi megtanulni, hogy a csókok nem kontaktusok, és az ajándékok nem ígéretek...

 

 

Emlékeztek még ezekre az időkre ?

 

Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi

Hősök, olyasféle igazi hollyvoodi mindent túlélő fenegyerekek.

 

 De tényleg ! Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek,

azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még

biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a 

gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres

és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt

semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és

ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor

bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk

nem volt, de még rendes biciklink sem.

Aki meghűlt: táplálkozzon, aki lázas: diétázzon

Kárpáti Éva:

AZ ÉLET ALKONYÁN

Elmúlt már az ifjúságod
Itt van életed alkonya.
Ne gondolj az elmúlásra.
Ne add fel soha!

Tartogat még az élet szépet
Még, ha lassabb is már a lépted
Gyönyörködj kerted virágban
Fürdőzz meg a Napsugárban.

Nézd, hogy növekszik egy kisgyermek.
Tanítsd meg , mire csak lehet
Ha tovább adod a jót és szépet
Már nem volt hiába élted!

A reményt , ne add fel soha,
Hogy sorsod nem lesz mostoha.
Ha elérkezik az utolsó óra
Mosolyogva indulj a Nagy Útra.

 Bálint Dániel

Az öreganyó

 

Tiszta hó pihen, a sötét hanton, 
bús gyász dala szól, a törött lanton. 
Csendesen búg, a sírok közt a szél, 
öreg kereszt előtt, egy anyóka üldögél. 

Csillogó könnyeit, a kendője nyeli el, 
s a fekete perzsára, a hó rászemetel. 
Gubbaszt és nézi a sötét keresztet, 
alatta fekszik az, kit valaha szeretett. 

Kérges kezeiben rózsafüzért morzsol, 
míg ajka halkan rövid imát mormol. 
Eszébe jut a kép a régi szeretőről, 
majd egy másik a gondoskodó férjről. 

Ó, hogyha láthatnád, gondolja magában, 
tenmagadat látom, a kisunokánkban. 
Deli legény lett ő, amilyen te akkor voltál, 
mikor még pajkosan, a jegykedőmért jártál. 

Fiaid jól vannak, kár volt úgy aggódnod, 
legkisebb maradt itt, ki rólam gondoskod`. 
Eképpen imádkoz`, emlékszik és mesél, 
s magában legbelül, már megváltást remél. 

Változik az idő, a szél is dühösen fú, 
mindjárt elkezdődik, az égiháború. 
Észre veszi ezt, lassan az anyóka, 
s elindul a hóban, botra támaszkodva. 

Nehezen halad már, óvatosan lépdel, 
arca elé húzva a perzsát, remegő kezével. 
Csikorgott, ropogott, a hó a csizma alatt, 
míg a hófúvásban, haza felé haladt. 

Megkönnyebbül mikor, beteszi az ajtót, 
kizárva a hideget, a szelet, és a hót. 
Vállkendőről eztán, lerázza a havat, 
majd reszkető kézzel, gyufa után matat. 

meggyulladt a láng, s kitágul a fény, 
apró lángok játszanak a száraz venyigén. 
melengető lángok elé, az anyóka leül, 
imára font kezekkel, szépen elszenderül.

Bede Anna 

FOHÁSZ

Köszönöm azt, Uram, hogy élek;
Köszönöm azt, hogy ép hitem,
S hogy e világban ím, a lélek
Gyönyörű házát építem

Köszönöm azt, hogy sok bajomban
a Te Igéd vigasztalás,
s hogy ahol ennyi fájdalom van,
tovaröpít egy jó varázs.

Valami mindig talpra állít,
valaki mindig megsegít,
rövid utunk kálváriáit —
járva az átkok berkeit.

Köszönöm azt, hogy vársz a mennyben,
s hívogató szód rám talál
A sugaras, kék végtelenben
köszönöm azt, hogy nincs halál.

 

30-ig hevít a nő; azután a bor; azután a kemence sem.

 Móra Ferenc

 

 

Ha megéred a 100 éves kort, nyert ügyed van. Nagyon kevesen halnak meg 100 éves koruk után.

George Burns

 

 

A tükör leghűbb barátunk - velünk együtt öregszik.

Horváth Imre

 

 

Még a legjobbak is megöregszenek és elfáradnak közülünk, és ha ez az állapot bekövetkezik, mindenkinek szüksége van valakire, akinek átadja a fáklyát, hogy továbbvigye.

 Wilbur Smith

 

 

Rossz az öregség, ha butasággal párosul.

Erdős Pál

 

 

A fiatalság olyan hiba, amiről az idő, sajnos túl hamar leszoktatja az embert.

 Agatha Christie

 

 

Ha már nem tudunk gyerekesen viselkedni, akkor megöregedtünk.

Erich Maria Remarque

 

 

Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül.

Albert Schweitzer Ki a fiatal?

A fiatalság mércéje nem az életkor,
hanem a szellem és a lélek állapota:
az akarat és képzelőerő, az érzelmek intenzitása,
a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.
Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de
ha kialszik benned a lelkesedés,
akkor a lelked ráncosodik meg.

Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség:
mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le
a föld porába, hanem a lelket is.