György Viktória Klára

György Viktóri Klára

György Viktória Klára

Bodor Pál

Vannak sebek, amelyek csak akkor fájnak, ha megmozdul az ember. Az állóképet lassan megszokja az ember, a változatlanság, a kép elemeinek egymáshoz való változatlan viszonya hasonlít a logikához, ahogyan a törvényszerűt az állandóban keressük, tehát lassan magyarázatot kapott bennem minden, és mert az emberben az alvadási, a gyógyítási és gyógyulási tendenciák nagyon erősek, előbb vékony réteg növi be a legfájdalmasabb pontokat, aztán mind jobban erősödik ez a réteg, ezen siklik át, ezen ugorja át az ember a kezdetben érthetetlent, képtelent, elviselhetetlent.

Ítlianne.....

Ne hidd, hogy már nem sírok!
Álmok között édes emlék,
Színes a múlt, úgy visszamennék.
Üressé váló s lélektelen,
A bennem rejlő féktelen,
Már rég tomboló életem.
Ne hidd, hogy ezért nem sírok!
Csak lenyelem a könnyeket,
Mert épp eléggé tönkretett,
Az, amit vesztettem,
Amit örökre elrejtettem,
S minek hiányával oly silány az élet,
Hisz színes álmok nélkül élni,
Csak keserűség, és nem ígéret...

Sarah Garden

Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni,
hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk.
Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság,
talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek,
talán egy barát, aki visszaadja mindazt,
amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség,
fölszabadítva testünket a folytonos kíntól.
Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót,
hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.

“Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem  történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire,  amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra  figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád... Mikor attól rettegsz,  hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel  tartozol nekik... Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy  semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az  elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az  arra rászorulóknak...

KOLESZTERIN hipotézis, a nagy átverés,

avagy tények a koleszterinről

Mi is az a koleszterin?

A koleszterin (C₂₇H₄₆O) szteránvázas vegyület, amely minden emberi és állati sejtben megtalálható, testünk egyik alkotó eleme, létfontosságú a létezéshez. A szervezetünkben a máj állítja elő, sokkal nagyobb mennyiségben (1–4 g naponta egy felnőtt embernél), mint amennyit a táplálékból fel tudnánk venni. A koleszterin főként a májban képződik ecetsavból az acetil-koenzim-A segítségével.

Vezető amerikai bőrgyógyászok szerint a jövőben ijesztően megemelkedik a rosszindulatú bőrdaganatok gyakorisága, mivel a mai serdülők ugyan tisztában vannak a napozás veszélyeivel, mégis vállalják a kockázatot a napbarnított bőrért.
A tizenévesek 66 százaléka szerint csinosabb, aki szép barna, 47 százalékának az a véleménye, hogy a jó bőrszínű ember egészségesebbnek is látszik, mint aki sápadt. A bőrgyógyászokat riasztják ezek a válaszok, mivel a válaszolók 38 százaléka ismer valakit, akinek bőrrákja van.

Műller Péter idézet.....

“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.  Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”,  amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a  hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset.  Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez  sincs közöm” életérzése.

Hídat építeni......

" Élt két testvér

vidéken egymás szomszédságában már sok-sok év óta. Viszonyuk egy apró félreértés miatt

annyira megváltozott,hogy szóba sem álltak egymással.

Egy napon ismeretlen idegen kopogtatott az idősebb testvérnél munkát keresve. Ács

volt az idegen. A testvér fantáziája működni kezdett és az ácsmesternek megbízást adott. Nem is akár milyet ! Olyan magas kerítést építsen a telekhatárra,hogy még

átlátni se lehessen rajta.

V. Majzik Mária szobrászművész alkotását 2006 májusában avatták fel. A mű központi figurája egy istenalak, amelynek két oldalán sugarasan helyezkednek el Kölcsey Himnuszának sorai. A kompozíció a magyarság pogány és keresztény hagyományait megjelenítő szimbólumainak tárháza. A 3+1+3 felépítésű boltíves szerkezetben harangjáték működik, amely hétköznapokon a delet kongatja, ünnepek alkalmával a Himnusz dallamát játsza el. 

A szobor civil adakozásból, társadalmi összefogással született meg.

Koós Attila  Az út, ami hazavisz

Koós Attila  Kései köszönet...

Szabó Lőrinc 

Ébredés 

Áttetsző arany ingében ragyogva 
jött a nyári hajnal az égen át: 
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor 
házam elé ért, elmosolyodott, 
körülnézett s a nyitott ablakon 
nesztelenül beugrott a szobámba, 
aztán könnyű ingét ágyamra dobva 
bebújt hozzám a takaró alá. 
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt 
s én mozdulni se mertem, félve, hogy 
felébredek és álomnak remélve, 
hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és 
mozdulatlanul és remegve tűrtem, 
hogy karjaimba fészkelje magát, 
s mintha egyetlen érzék erejébe 
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe 
és szomja és a beteljesedés 
minden ígérete, csak a tapintás 
néma ajkával s vak szemeivel 
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem 
az égi vendég ajándékait: 
ujjainak játékában a napfény 
lobogó lepkéit, karjában a 
rét illatának harmatos husát 
s egész testében az egymásbaringó 
felhők mindenütt egyforma ölét. 
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul 
feküdtem ott gyanútlan karokban, 
de mikor végre álom s ébredés közt 
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal 
megloptam az istenek gyönyörét, 
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem 
és felütöttem a szememet...Ő 
ép fölnézett rám: A kedves mosoly 
megüvegesedett rémült szemén, 
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen: 
Te meglestél!...

Begyógyult már a fájó seb
Csöndesen.
Behegedt, már a helyét sem
Érezem.
Lassan, lassan, észrevétlen’
Elhagyott a fájdalom;
Elhagyott... épp csak egy kissé
Volt hűbb nálad, angyalom,
Édes, hűtlen angyalom.

Minden egyes könnycseppel, mit
Hullatunk,
Kevesebb lesz, folyton fogy a
Bánatunk;
S minden egyes szálló sóhaj
Visz belőle valamit...
– Hej, az idő, hej, az idő
Tűrni lassan megtanít,
Lassan-lassan megtanít...

Nem fáj már a szívem többé,
Nem sajog.

Devecseri Gábor   Nyár elején

Boldog, akinek menyországa van.
Lám én is úgy várom már, hogy mikor
jön az arany nyár, várom boldogan,
mint esővizet a száraz bokor.

Várom, várom, hogy hullámok között
heverve nézzem a kis szigetet,
mely, felejtve a sarat és ködöt,
zöld zsebkendővel felém integet.

várom a nappalt, déli meleget
s hűvös estét, ha a folyón pihen
és várom délután a tehenet,
a tárt kapun beballag szelíden.

Megszokhattam volna a villamos
csengőt s a motor berregő zaját,
hisz itt születtem, de a csillagos
estét várom s a csendes éjszakát.

Neked és magamnak....

Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed, csak Te, adsz.
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad,
törik belé.
Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid,
hiszen erős vagy és kibírod őket.
Azért, mert ha erős vagy, felemelhetsz embereket,
ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.
Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a

Garai Katalin: Szeretet csokor.....

Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengető fényét,
kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét,
a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét,
ez legyen az életedben a valódi érték,
segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket,
egy más napot, mely új reménnyel éltet,
hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.
Messziről konduló harangot, vidám hegedűszót,
kacagva futó csermelyt, kis patakot,
örök hómezőt, egy mesevilágot,
szívedben nyíló szerelem virágot,
mosolygós arcokat, szívből jövő barátságot,
víg kedvükből nyíló színes virágot,
hogy elfelejtsétek a gonosz világot,

illatozó virágfelhőt, ringatózó búzamezőt,
kacéran bóklászó friss tavaszi szellőt,
őzet, pacsirtát, zölden susogó erdőt,
kékre festett eget, rongyos bárányfelhőt,
tiszta szép jövőt, igazzá váló álmokat,
és örökké tartó őszinte barátságokat....

A mély barátság olyan mint a szivárvány, ha a

boldogság, és a könny megfelelő arányban vegyül,a
végeredmény egy színes híd két szív között.

1. Az igaz barát mindig őszinte hozzád
Nem kell, hogy életetek minden egyes pillanatát megosszátok egymással, de a szándékaitok tiszták kell, hogy legyenek. Ez azt jelenti, hogy mindketten valódi arcotokat mutatjátok egymás felé. Ha valami nem egyértelmű, bátran tisztázhatjátok egymással.

2. Az igaz barát érdekes, jópofa, egyedi
Nyilvánvaló, hisz ez szolgál barátságotok alapjául.

Victor Hugo: Tavasz

Hosszabbodó napok, fény, lázak és szerelmek!
Tavasz van! Március, április ránknevethet,
május és június, hónap-barátaink!

Álmos folyok fölött jegenyék törzse ring,

oly lágyan hajlanak, mint óriási pálma:
csöndes erdők alatt madárszárny csattogása:
egy-nevetés a táj s mint zöld, víg társaság,
egymásnak verseket mondogatnak a fák.
A nap kel, homlokán szelíd hajnal-füzérrel:
az este csupa vágy: s hallani olykor éjjel
az áldott ég alatt, a roppant árny felett
valami végtelen és boldog éneket.

Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra

Mikor mosolyra támad kedved,
a Nap lenéz és rád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet,
mit nem vett észre bús szíved.
Tenyerén hordoz majd az élet,
tudom, akkor majd elhiszed.
A fájdalmat, mit néha érzel,
becsüld meg jól, mert érted él!
- Odafigyel rá mind, ki éber -
figyelmeztet, hozzád beszél.

Garai Katalin: Örülj

Örülj a Földnek, mely az otthonod,
örülj a mának, s ne nézd a tegnapot,
örülj a hajnalnak, mert az hoz új napot,
örülj a fénynek mi elválasztja az éjt a nappaltól,
örülj az égnek, mely rejt sok csillagot,
örülj a csillagnak, mely mécsesként ragyog,
örülj a Napnak, mely a meleget adja,
örülj a Holdnak, mely az éjt beragyogja,
örülj a fának, s rajta egy ágnak,
örülj a kismadárnak, mely vígan dalol,
örülj a mezőnek, mely virágba borul,
örülj az aranyló búzának, mely a kenyeret adja,
örülj a hűsítő forrásnak, mely a szomjadat oltja,

örülj a folyóknak, melyek völgyeket szelnek át,
örülj a hegyeknek, melyeket fednek hósipkák,
örülj a télnek a táncoló hópihéknek,
örülj az ünnepeknek a csillogó kis szemeknek,
örülj a kikeletnek a kelepelő gólyaseregnek,
örülj a nyárnak a szikrázó napsugárnak,
örülj a kék tavacskáknak, benne az arany halacskáknak,
örülj a barátaidnak, akik kézen fognak, vigasztalnak, és végül
örülj annak a sok-sok szépnek, mit Isten adott az emberiségnek.

Juhász-Vedres Zoltánné:

Ezüst években

Ha lehunyod a szemed és csendben emlékezel, Életed könyvében sorokat keresel. Beleszülettél egy beláthatatlan óriás világba,
Csak mesevilág volt gyermekkorod csodát váró álma.

Mint tapasztalt szélmalom vívtad meg harcodat,
Bölcs voltál, s hitted: önmagad irányítod sorsodat.
Alkottál, teremtettél, jót és rosszat tettél,
Jártál a csúcsokon, s a völgyben megpihentél.

Vitatkoztál a végtelennel, hatalommal, szerelmeddel,
Gyakran kézen fogva jártál a jövőtől való félelemmel.

------- Eredeti üzenet -------

Feladó: Kajárikné Kovács Katalin

Időpont: 2011.05.02., 19:34

Tárgy: Óvodai segítség kérés

kíváncsi vagyok EZT hányan osztják meg, vagy küldik ki körlevélben. Mert a hülyeségeket rengetegen tudják!

Talán sokan nem tudják, de Budapesten működik egy óvoda, melybe hajléktalan gyermekek járnak. A kicsik minden nap tiszta ruhát és élelmet kapnak, és fürdetik is őket.

Az óvodának, a gyermekeknek nagy szüksége lenne 98-146-os méretű ruhákra és 24-35-ös cipőkre, mondta el Szabóné Förhétz Krisztina óvodavezető.