Madách Imre  Útravaló verseimmel

Sokat, sokat értem már életemben,
Tömérdek bút küldött reám az ég,
De hála Isten! a sors éjjelében
Ragyogó csillagom is volt elég.

Érinte elválás, halálnak árnya,
Majd újra édes emlék ringatott,
S feláldozó rokon szívet talála
Kietlenben a bús elhagyott.

Hittem, kétkedtem, vágytam és lemondtam,
Mosolygtam, sírtam, multon és jövőn,
Tündérek játsztak vélem napsugárban,
Kisértetekkel jártam sírmezőn

"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
Remény, csalódás, küzdelem, bukás,
Sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
S meg nem találni, - ez az élet. "
( Madách)

Wass Albert
Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Szombatonként 18 órától látható a Muzsika TV adásában az uj sorozat:

Nótáink nyomában.

Két más csatornákról már ismert és népszerű Tóth Éva Leblanc Győző műsorvezetővel.

Az adót a T-Home Satelite előfizetéssel, vagy a kábelszolgáltatók közvetítésével lehet fogni.

Egyéni szabadon fogható berendezés kevés a vételéhez, mert kódoltan sugározzák.

Elhunyt Fülöp Kálmán dalszövegíró,

a Nem várok holnapig, valamint a Szeretni kell, ennyi az egész szerzője.

A költőként és színészként is ismert művészt életének 88. évében Budapesten, rövid szenvedés után érte a halál.

Fülöp Kálmán hétfőn halt meg, temetését szeptember 3-án 15 órakor gyászmise keretében a Szent István-bazilikában tartják,

végső nyughelye az altemplom lesz tájékoztatta az özvegye az MTI-t.

1923-ban született, a Színművészeti Akadémián végzett színi tanulmányokat.

Mindhárman bizonyították közönség előtt állításukat!

A közönség kérte, különben meg sem emlékeztek volna róla!

Johann Wolfgang von Goethe

Szíved rejtekén
sebzetten hallgatsz,

ÁPRILY LAJOS: VIGASZTALÓ VERS 

Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.

Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.

Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.