Még szerencse, hogy működik ez a funkció és legalább így lerakhatom a névjegyemet ezzel a kitünő előadással!

Ha a poklot látod éppen kint,
Akkor se hidd el, hogy odakint,
Most van mindennek a vége.
Ekkor is lehet benned béke.

Ha a félelem már az égig ér,
Tudd akkor is, hogy hamar véget ér.
Mikor rettegés tölt be mindent,
Hívd a nyitott szívedbe Istent.

Ne azon rettegj, mikor lesz véged,
Ne a félelem vezessen téged,
A vezetést add át a szeretetnek,
Higgy és segíts az embereknek.

Ez csak az élet átalakulása,
Marad vagy megy: saját választása.
A menni akarókat engedd el békében,
A maradókat segítsd hittel a végében.

Mondj igent az új földi csodákra,
Mondj velünk áment a változásra.
Közösen, szerető szívvel cselekedve,
Áldást hozhat ez emberi életekre.

Szeretet példából szenvedni tanítottak,
Küzdeni, másokért harcolni indítottak.
Azt mondták, legyen az életem áldozat,
Jobb élet halálom után várhat csak.
Ebben az életben lennék most boldog,
Magam mögött hagynék sok dolgot.
Minden harcot, minden küzdelmet,
Az összes parancsot, félelmet.
Nem kell várnom semmilyen halálra,
Csak rá kell néznem a repülő madárra.
A könnyedség nem könnyelműség,
A természetben örökérvényűség.
Ha egy madár tud könnyedén élni,
Embereknek miért kell még félni?
Könnyedén éljem a legnagyobb jót.
Könnyen találjak mindig bölcs szót.
Engedjem el könnyedén most már,
Ami isteni lényként nem szolgál.
Ha egy közös tánc lehet könnyed,
Miért ejtenék mindenen könnyet?
Egyedi útját járja mindenki,
Mégis tudunk közösen álmodni.
Olyan könnyedén jönnek új világok,
Amilyen könnyedén nyílnak a virágok.

Egyedi isteni ajándék.....

Mások isteni példáját csodáltad.
Azt a csodás pillanatot vártad,
Amikor rajtad keresztül árad:
Hogy kitáruljon a szíved,
Hogy elinduljon a kezed,
S ami szívből jön, tegyed.
Ha érzed, hogy belülről késztet,
Hogy meg kell festened a képet,
Hogy írd meg pont azt a verset,
Vezethessen akkor már a belsőd.
Óvatos lépést teszel, tán az elsőt,
Mégis lehozol valami felsőt.
Örülj ennek a közös táncnak,
Mert sokan pont erre várnak,
Élő példáira az új világnak.

Győrffy-Deák Éva

Remény

Ha vihar tépi ki a fákat,
A barátok akkor is várnak.
Remélik, hogy odaérek,
Ahol találok menedéket.
Körülöttem süvölt a szél,
Mindenki elbújik és fél,
Középen ott a nyugalom.
Ahol békében hallgatom.
A „közép” a szívem békéje,
Tudom, hogy mi lesz a végére.
Hiszem, hogy egyszer véget ér,
Új világ jön és új élettér.
Hagyjuk menni, ami akar,
Elvisz mindent a vihar,
Ami nem szolgál életet.
Remélek jót és szépeket.

Szabó Lőrinc - A túlsó part

S ez lett fontos az Istenek előtt.
Áldottak voltak a titkos erők,
melyek a túlsó partra vittek át,
ahol a lélek elejti magát,
ahol gyógyul a fájó akarat,
ahol bilincsét oldja a tudat,
ahol levedli magányát az Egy,
ahol a Sokba az ember hazamegy,
ahol félelem és vágy megszűnik,
ahol az ész nem érzi szárnyait,
ahol a cél leteszi fegyverét,
ahol tárgytalan merengés a lét,
ahol úgy ringunk, mint tücsökzenén,
ahol már puszta közeg az egyén,
ahol én jártam: minden pillanat,
ami csak rávesz, hogy felejtsd magad:
ami álmodva, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete.

Várnai Zseni

Kései vallomás

Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései, halk, szemérmes vallomását;
mert szívemet nehéz sejtelmek gyötrik
és estenden oly hosszasan sírok,
a lelkemben, jaj, ne legyen titok,
mit nem fürkészhet két drága szemed,
Uram, most átadom Néked a lelkemet:
Szeretlek, nagyon szeretlek.

Kény-kedvedre, úri kegyelemre
életem várát, ím, kezedre játszom.
Mim van nekem? pár könnyes írásom,
s mi vagyok én, bús, remegő gyerek,
a büszke, rátarti gerjedelmek
most lábaidhoz igyekeznek lágyan
s én sírok a szent, nagy alázkodásban:
hogy szeretlek, nagyon szeretlek.