Sándor Gyula  Ha rám gondolsz majd ...




Ha rám gondolsz majd, nézz fel, mert én ott vagyok,
ahol az ég átkarolja a csillagot.
A tejút végtelen gyémánt fövenyén,
a galaxisok hömpölygő porködén,
lelkem ott száll majd, hol a végtelen
téridő a száguldó fényeken.
S a bíborban úszó, örvénylő fotonok
hívnak, és velük majd csendben összeolvadok.
Hogy hajadra hullva, akkor is érezzelek,
amikor többé már nem foghatom kezed.
S ha fázol is, ne félj, mert én nem hagyom.

Victor Hugo - Átszellemítés

A Férfi a legtökéletesebb teremtmény.
A Nő a legmagasztosabb eszmény.
A Férfi helye a trón, a nőé az oltár.
A trón magasba emel, az oltár megszentel.
A Férfi az ész, a Nő a szív.
Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet.
A fény termelékennyé tesz, a szeretet életet ad.
A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.
Az elme bebizonyít, a könnyek meglágyítják a lelket.
A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra.

Ha véget ér a szerelem,
az élet múlik el-
gondoltam zöldfülün.Te nem?
Nos-holtig:élni kell

Ha elmúlik az életem,
hány szerelmem halott!
Lényegük:enyém. S a tetem-
övék...Már így vagyok!

Játszani jó. Körhinta száll:
népes az egyedüllét.
Forgása, ha el is kaszál-
ilyen hintára ülnék

Ha ki valakit megszeret,
olyan régről szerette:
nincs módja, ha már így szeret,
hogy többé ne szeresse!

  1. Az emberrablókat nem igazán érdekled.
  2. Túszhelyzetben valószínűleg téged engednek el elsőként.
  3. Senki sem várja el tőled, hogy bárhová is szaladj.
  4. Amikor este 9-kor felhívnak, megkérdezik "Nem ébresztettelek fel?"
  5. Az emberek már nem gondolják azt, hogy hipochonder vagy.
  6. Már nincs semmi, amit a nehezebb úton kellene megtanulnod.
  7. A most vásárolt dolgaid már nem használódnak el.
  8. Délután 4-kor is vacsorázhatsz.
  9. Szex nélkül élhetsz, de a szemüveged nélkül nem.

Szalai Pál: Nőnapi köszöntő

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.
Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.

Honnan tudod, hogy magyar vagy?

Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupot.
Amikor azt mondják, hogy a magyar nyelv olyan, mint az orosz és
a többi szláv nyelv és te részletekbe menően ecseteled a
magyarok származását.
Amikor a paprika legalább olyan fontos mint a só és bors.
Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy
László. Vagy István.

Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a
külföldieknek mi a fene az, amíg ki nem próbálták.

Aranyos Ervin:  Koldus, ki sorsát elfogadja

Koldus, ki sorsát elfogadja,
s nem tesz semmit, hogy jobb legyen,
ki álmait végképp feladja,
nem juthat túl a gond hegyen.
Az akadály, mit hoz az élet,
megtanít utad, hogyan találd.
Ha koronád koldusbotra cseréled.
csak üres kézzel várod a halált.
A megoldás kulcsa régen ott van benned,
kívül keresni nincs minek.
Határozd el, mivé kell lenned,
s mutasd meg azt mindenkinek.
Az oroszlán, ki sebét nyalja,
bármíly erős, - de védtelen!
Gyávaságtól béna a karja,
s lelkét bénítja félelem.
Vértezd hát fel az álmaiddal,
hiteddel lelked gazdagon.
Szívedben szóljon ima és víg dal,
vágyad szárnyaljon szabadon.
Váltsd csak valóra minden terved,
míg célod van, gazdagon élsz.
koldus lélek akkor él benned,
ha nem hiszel, ha nem remélsz

Aranyosi Ervin vagyok.

Talán egy kicsit költő...
Egyszerű ember ki néha írogat.
Nagyok palástját néha magamra öltő,
ki lelket ápol, segítve másokat.
Ha szereted, olvasd el néhány versem,
- könyv alakjában még úgysem kapható,
itt megtalálod, ahogy megírtam, nyersen.
Van itt vidám és van vigasztaló.
Ha tetszene és méltónak találod,
hogy más lapon, másoknak megmutasd,
ne csak a verset, a költőt is ajánld ott,
azt, hogy én írtam, légyszíves tudasd.

Köszönöm: Aranyosi Ervin

Tavaszi szél tépi a fákat.
Aranyló napunk ránk tekint.
Föld mélyére bújik a bánat,
életre kelnek sejtjeink.
Apró virág, hófehér szirma,
hirdeti itt a kikelet.
Hófoltokra is rá van írva:
Elűztük végre a telet!
Megújult erővel az élet,
ősi jussát követeli,
Tél eliszkolt, s a természet,
madárdallal megint teli.
Hit és remény most újra éled,
vidáman dobban a szívünk.
Téli álmod tán elmeséled,
s egy szebb jövőben is hiszünk.

Sose késő:

Gondolkodj másképp, van miért,
- te rajtad múlik életed.
Benned is ott van a magva rég.
Csak rajtad áll, hogy élteted,
locsolgatod, hited vizével,
s ápolja néhány gondolat,
vagy száraz valóságot képzel,
s elzárja fénytől "bölcs" agyad.



Ha szíved mélyén őrzöd vágyad,
hagyd hatni az érzelmeket!
Csitítsd le elméd, mi onnan árad
elnyomja mélyen lelkedet.
Pedig a lélek a teremtő.
A hit, a víz mely szomjat olt.
A mag a vágy, mely sose meddő,
s remény a fény, mely felkarolt.