Ady Endre: Szent Lélek ünnepére

Mikor a basa-rózsák voltak itt
Fejedelmi virágok,
Loptunk idegen kertekből is
A templomért,
Hogy a templomban virágosan
Lássuk egymást,Leányok, fiuk, nyugtalanok,
Mert csak a templomban
Ének, ima és beszéd mellett
Láttuk igazán egymást.

Hajh, Szent Lélek,
Be, ifju lehettél akkor
S az ákácok is ifjak lehettek:
Micsoda Pünkösdök voltak akkor.

György Viktória Klára

György Viktóri Klára

György Viktória Klára

Bodor Pál

Vannak sebek, amelyek csak akkor fájnak, ha megmozdul az ember. Az állóképet lassan megszokja az ember, a változatlanság, a kép elemeinek egymáshoz való változatlan viszonya hasonlít a logikához, ahogyan a törvényszerűt az állandóban keressük, tehát lassan magyarázatot kapott bennem minden, és mert az emberben az alvadási, a gyógyítási és gyógyulási tendenciák nagyon erősek, előbb vékony réteg növi be a legfájdalmasabb pontokat, aztán mind jobban erősödik ez a réteg, ezen siklik át, ezen ugorja át az ember a kezdetben érthetetlent, képtelent, elviselhetetlent.

Ítlianne.....

Ne hidd, hogy már nem sírok!
Álmok között édes emlék,
Színes a múlt, úgy visszamennék.
Üressé váló s lélektelen,
A bennem rejlő féktelen,
Már rég tomboló életem.
Ne hidd, hogy ezért nem sírok!
Csak lenyelem a könnyeket,
Mert épp eléggé tönkretett,
Az, amit vesztettem,
Amit örökre elrejtettem,
S minek hiányával oly silány az élet,
Hisz színes álmok nélkül élni,
Csak keserűség, és nem ígéret...

Sarah Garden

Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni,
hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk.
Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság,
talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek,
talán egy barát, aki visszaadja mindazt,
amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség,
fölszabadítva testünket a folytonos kíntól.
Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót,
hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.