Koós Attila  Az út, ami hazavisz

Koós Attila  Kései köszönet...

Szabó Lőrinc 

Ébredés 

Áttetsző arany ingében ragyogva 
jött a nyári hajnal az égen át: 
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor 
házam elé ért, elmosolyodott, 
körülnézett s a nyitott ablakon 
nesztelenül beugrott a szobámba, 
aztán könnyű ingét ágyamra dobva 
bebújt hozzám a takaró alá. 
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt 
s én mozdulni se mertem, félve, hogy 
felébredek és álomnak remélve, 
hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és 
mozdulatlanul és remegve tűrtem, 
hogy karjaimba fészkelje magát, 
s mintha egyetlen érzék erejébe 
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe 
és szomja és a beteljesedés 
minden ígérete, csak a tapintás 
néma ajkával s vak szemeivel 
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem 
az égi vendég ajándékait: 
ujjainak játékában a napfény 
lobogó lepkéit, karjában a 
rét illatának harmatos husát 
s egész testében az egymásbaringó 
felhők mindenütt egyforma ölét. 
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul 
feküdtem ott gyanútlan karokban, 
de mikor végre álom s ébredés közt 
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal 
megloptam az istenek gyönyörét, 
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem 
és felütöttem a szememet...Ő 
ép fölnézett rám: A kedves mosoly 
megüvegesedett rémült szemén, 
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen: 
Te meglestél!...

Begyógyult már a fájó seb
Csöndesen.
Behegedt, már a helyét sem
Érezem.
Lassan, lassan, észrevétlen’
Elhagyott a fájdalom;
Elhagyott... épp csak egy kissé
Volt hűbb nálad, angyalom,
Édes, hűtlen angyalom.

Minden egyes könnycseppel, mit
Hullatunk,
Kevesebb lesz, folyton fogy a
Bánatunk;
S minden egyes szálló sóhaj
Visz belőle valamit...
– Hej, az idő, hej, az idő
Tűrni lassan megtanít,
Lassan-lassan megtanít...

Nem fáj már a szívem többé,
Nem sajog.

Devecseri Gábor   Nyár elején

Boldog, akinek menyországa van.
Lám én is úgy várom már, hogy mikor
jön az arany nyár, várom boldogan,
mint esővizet a száraz bokor.

Várom, várom, hogy hullámok között
heverve nézzem a kis szigetet,
mely, felejtve a sarat és ködöt,
zöld zsebkendővel felém integet.

várom a nappalt, déli meleget
s hűvös estét, ha a folyón pihen
és várom délután a tehenet,
a tárt kapun beballag szelíden.

Megszokhattam volna a villamos
csengőt s a motor berregő zaját,
hisz itt születtem, de a csillagos
estét várom s a csendes éjszakát.

Neked és magamnak....

Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed, csak Te, adsz.
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad,
törik belé.
Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid,
hiszen erős vagy és kibírod őket.
Azért, mert ha erős vagy, felemelhetsz embereket,
ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.
Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a

Garai Katalin: Szeretet csokor.....

Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengető fényét,
kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét,
a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét,
ez legyen az életedben a valódi érték,
segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket,
egy más napot, mely új reménnyel éltet,
hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.
Messziről konduló harangot, vidám hegedűszót,
kacagva futó csermelyt, kis patakot,
örök hómezőt, egy mesevilágot,
szívedben nyíló szerelem virágot,
mosolygós arcokat, szívből jövő barátságot,
víg kedvükből nyíló színes virágot,
hogy elfelejtsétek a gonosz világot,

illatozó virágfelhőt, ringatózó búzamezőt,
kacéran bóklászó friss tavaszi szellőt,
őzet, pacsirtát, zölden susogó erdőt,
kékre festett eget, rongyos bárányfelhőt,
tiszta szép jövőt, igazzá váló álmokat,
és örökké tartó őszinte barátságokat....

A mély barátság olyan mint a szivárvány, ha a

boldogság, és a könny megfelelő arányban vegyül,a
végeredmény egy színes híd két szív között.

1. Az igaz barát mindig őszinte hozzád
Nem kell, hogy életetek minden egyes pillanatát megosszátok egymással, de a szándékaitok tiszták kell, hogy legyenek. Ez azt jelenti, hogy mindketten valódi arcotokat mutatjátok egymás felé. Ha valami nem egyértelmű, bátran tisztázhatjátok egymással.

2. Az igaz barát érdekes, jópofa, egyedi
Nyilvánvaló, hisz ez szolgál barátságotok alapjául.

Victor Hugo: Tavasz

Hosszabbodó napok, fény, lázak és szerelmek!
Tavasz van! Március, április ránknevethet,
május és június, hónap-barátaink!

Álmos folyok fölött jegenyék törzse ring,

oly lágyan hajlanak, mint óriási pálma:
csöndes erdők alatt madárszárny csattogása:
egy-nevetés a táj s mint zöld, víg társaság,
egymásnak verseket mondogatnak a fák.
A nap kel, homlokán szelíd hajnal-füzérrel:
az este csupa vágy: s hallani olykor éjjel
az áldott ég alatt, a roppant árny felett
valami végtelen és boldog éneket.