Szinte mindenki átélte, hogy szeretetet kért és elutasítást kapott. Bántódások érték, meghalt a remény. Az elutasítás, a bukás, a megalázottság és más sérülések hatására érzelmeink megdermednek,de a szeretet érzékenységet igényel, szüksége van a nyitottságra. Azok az emberek, akiknek érzelmi élete pajzs mögött remeg, nem élhetik szeretet történetüket. Úgy érzik, tetteik szerint ítéltetnek, nem pedig lényegük alapján. Az életedben meglévő szeretet csak annyira lehet értékes, amennyire annak észleled.

Mindent elérhetsz az életedben! Nem hiszed? Pedig a világ a bőség elvére alapszik. Mindenből van bőven. Van szeretet, egészség, tiszta ivóvíz, idő, kiváló emberi kapcsolatok. Minden van, ami szükséges a boldogságodhoz. Akkor mégis mi a hiba? Az első és legfontosabb dolog, hogy tudd, mit akarsz elérni! Rengeteg ember csak hánykolódik szürke mindennapjaiban, pazarolván értékes életenergiáját. Napról-napra boldogabb életet élhetnének, Nem ezt Teszik! Csak ülnek otthon és szomorkodnak, hogy nekik ez jutott, ezt szánta a sors.

Az új medicina (GNM) felfedezője, Dr Hamer orvosi kutatásokkal bizonyította, hogy a betegségek nem kórokozók és nem az emberi test téves működésének eredményei, hanem az életünk során felmerülő emberi konfliktusok következményei, melyre az emberi agy vezérlése alatt álló szervezetünk, logikus, az élet védelmét szolgáló és agyilag is behatárolható, biológiai törvényeken alapuló válaszreakciókon keresztül reagál. Túlnyomó részük a konfliktus megszűnését követően megoldódik, a szervezetünk öngyógyító mechanizmusainak segítségével gyógyul.

Ajándékul, amit szántál nekem,
e néhány évet, Uram, köszönöm.
Tudom, a nyár van hátra még, s az ősz,
mert tánc s a dal s az ifjúi öröm
mögöttem immár messze elmaradt.

Bizony, tavaszom tarka mámora
tovaillant, míg gyöngyöző borához
tétova kézzel poharat kerestem.
De aranyszemű kalászok aratása
vár még reám és egy-egy nyári esten
a béke megcirógat engem is.

Ó, lesz még dús hegyoldal víg szüretje,
szelíd verőfény szeptember délelőtt,
és hosszú séták még a tél előtt.

Egyszer, nagyon régen, egy város főterén,
megjelent egy ifjú, nyalka, deli legény.
Arról áradozott, büszkén mondogatta,
milyen szép a szíve: épp minden darabja.
A népek csodálták szíve simaságát,
tökéletességét, s nem találták mását.
Nem volt karcolása, nem volt repedése,
seb sem csúfította, szép volt a verése.
Nem hiába büszke ifjú viselője,
a szíve tökélyét nem vitatják tőle…

Ám most egy morajlás. Megnyílik a tömeg.