..a könnyet nem én teremtettem

TANMESÉK TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK

Tanácsok nagy emberektől......

FARSANG

A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg .

Egy XVII. századbeli ismeretlen szerzőjű krónika a következőképpen vélekedik a farsangról:

"Az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábrázatukat álorca alá..."

De valójában mit is ünneplünk, vagy netán valamitől búcsúzunk?

A farsang évszázadok óta tartó, évenként ismétlődő ünnepsorozat, mely a vízkereszt napjától a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig tart.

Semmi félelem - bármitől is félünk, nézzünk szembe vele emelt fővel, és gyűzzük le. Semmi tétovázás - mérlegeljük az esélyeket, de ne habozzunk túl sokáig, mert elszalasztjuk a lehetőségeket. Döntsünk és küzdjünk. Semmi kétség - Ha valamivel kapcsolatban döntést hoztunk, ne rágjuk át újra és újra.

Legyünk hálásak, ha néha küzdeni kell, és ismerjük fel, hogy csak a döglött hal úszik az árral. Mindenkivel megeshet, hogy úgy érzi az élet csak az árral szembeni harc.

Rába György : Remény

Mert ember Isten nem lehet

de kis csodát tehetne még

kifényesíthet egy napot

nyújtván a bőség tenyerét

nem feltétlenül adományt

szilárd támasztékul kezet

csupán egy szót súgva kiáltva

fennhangon fülébe „lehet”

felröppenthet postagalambként

a másik felé egy mosolyt

hogy tudja higgye a remény

jósorsába holnapot olt

a csüggedőnek lankadónak

az emlékezés vírusát

vigaszul egy hunyorítással

egy öleléssel adja át

hogy nincstelenül ne maradjon

a magános se egyedül

óráin kívül mégis élhet

ki tűnt jelenetbe merül

Dévényi Erika : Aggódó szív

(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül című könyvét felhasználva)

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom

Hiába félted a gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést
Remegő kézzel engeded el az útrakelőt
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt

Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem olt, csak belűről tép

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hisz emberi léted erre nem adhat választ
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted
Csak azért lehet, mert kevés a hited

Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni

Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled
Azt mondja ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől vagy naptól védjen
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked mit alkotott

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána