Túrmezei Erzsébet A HARMADIK



Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Páskuly Józsefné A LEGNEHEZEBB KÉRÉS; LEGYEN MEG A TE AKARATOD! Ha elkerülnek gondok, bánatok, Könnyű kimondani, De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész, Ha a szív vérzik, a lélek zokog, Ha éjszakának tűnnek a nappalok, Eltördelni mégis a mondatot: Hogy legyen meg a Te akaratod! Inkább sikoltanék; Atyám, ne, ne! Mért kell ennek így történnie? Szívem keserű lázadásba jut Ha érthetetlen előtte az út! Sírva tesz fel kínzó kérdéseket, Én Istenem, hát ez a szeretet?!

Endrődi Sándor A SZERETETRŐL


Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincsen szeretet:
Az élete csak pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget.
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók úgy vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövétnekül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen.
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

ifj. Bartha Sándor A VÍGASZTALÓ ISTEN


Értelme és rendje van mindennek itt e földön.
Célja, küldetése mindenek előtt.
S bár tudjuk ezt, s bízunk az Úrban,
mégis összetörten állunk az elmúlás előtt.
Fáj, hogy búcsúzni kell,
hogy távoznak szeretteink,
s hogy a múló idővel együtt
szállnak füstbe égbetörő terveink.
Mert véges itt az életünk,
bizonytalan a földi jövő.
S bár túlélt az ember sok heves vihart,
világégésekből került ki győztesen,
a rövid földi pálya véget ér,
s úgy tűnik, hogy a halállal vívott harcból
mi kerülünk ki vesztesen.

Reményik Sándor AKAROM


Akarom: hogy fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek tégla,
Lépcső, amin felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás
Ám a kalász, nem az ő érdeme.
Legyek szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek kendő, mely könnyeket töröl,
Legyek csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Johann Wolfgang Goethe - Rád gondolok

 

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz." (Wass Albert)

Móra Ferenc Van minden szívnek.......



Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.

Hanem azért sokáig érezed
A fojtott sírást, halk lélegzetet
Általtörni a titkos rejteken.
De valahára mégis csend leszen.

Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,
Hogy ama rejtett zugba betekints;
Hogy kulcsa hol van, el is feleded,
A zárt pedig a rozsda eszi meg.

De egyszer aztán, egy ködös napon,
Ha fojtogat az életunalom,
Nem is tudod, hogyan, véletlenül
A pókhálós kulcs elibéd kerül.

Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.