Ádventi örvendezés

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!

 Decemberi programajánló

12. 04. szombat 16:00

„Egy az Isten, egy a nemzet” címmel tart rendezvényt a tápiószecsői Helyőrségi Klubban a helyi és a Pest megyei önkormányzat. A rendezvény bevételével a helyi Turul szobor felállítását támogatják. Az eseményen a Kráter Műhely Egyesület könyvvásárt rendez, melyre mindenkit szeretettel várunk.

 12.10. péntek, 17:00

A Nemzeti Kultúráért Egyesület a Parlamentben tartja első ünnepi közgyűlését. Az alapító rendes tagok között ott lesz Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke is.

 Decemberi programajánló

12. 04. szombat 16:00

„Egy az Isten, egy a nemzet” címmel tart rendezvényt a tápiószecsői Helyőrségi Klubban a helyi és a Pest megyei önkormányzat. A rendezvény bevételével a helyi Turul szobor felállítását támogatják. Az eseményen a Kráter Műhely Egyesület könyvvásárt rendez, melyre mindenkit szeretettel várunk.

 12.10. péntek, 17:00

A Nemzeti Kultúráért Egyesület a Parlamentben tartja első ünnepi közgyűlését. Az alapító rendes tagok között ott lesz Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke is.

http://egyszervolt.hu/db/search/Gryllus%20Vilmos

Csak koppints a felső sorra és kinyílik az okdal!

Koós Attila

... és szerelmet vallott a hópehely a napfénynek.
Nem volt az vég, csupán kezdet. A világosságot nem a színek szülik, és nagyobb kincs a féltés, ha a szeretet nyitja ki a kaput az elengedés vigaszával.
Ha jutott Neked ma egy csepp könny, egy sóhajnyi mosoly egy másik életéből, az az Te életed - rejtsd el magadnál, fogadd be örömét... s küldj tovább Te is egy csöpp könnyet, egy mosolynyi pillanatot valaki másnak.

Koós Attila

A szelídet megsebezték

Ne higgy az ősznek, ha zörögve biztat,
hogy kis idő múlva elfelejt, itt hagy:
először elalvó, jeges világnak,
hogy örülni tudj majd a bomló virágnak...

ne higgy az ősznek. Tavasznak, nyárnak
se higgy: fényeik, színeik árnyak.
Ha hinni akarsz mégis, remélni végképp,
hidd, reméld a nemlét ízetlen mézét...

ne higgy az ősznek, az sem hitt benned,
csak itt hagyott zörgő, száraz szeretetnek,
mely ólmos alkonyba, gyáva pirkadatba
kipörög szívedből színt mosni a Napba.