Jónás Tamás

Csak szonett

Hitetlenségem büntetése vagy.
Nem számítottam rá, hogy közelemben
lehet még jeget olvasztani ember,
pinceablakon beragyogni nap.

Nem tudtam rólad, nem is vártalak.
Nevettem volna, ha mesélnek rólad.
Nem volt már súlya bennem semmi szónak.
És szétgurult rizsszemek: mind a nap.

De most: erdők lépnek velem, ha lépek.
A tenger fáradtan mellém zuhan.
A fájdalmak felragyognak s kiégnek:

hangyabolyvilág nyüzsög boldogan
a mellkasomban, és kapkod az élet:
sorsomnak, veled, újra dolga van.

Lassú tánc........ 

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?

“Ellentétben az általános hiedelemmel az ehhez hasonló pillanatok, életünk legszebb élményei nem passzív befogadó állapotban érnek bennünket… általában akkor következnek be, amikor valaki testi vagy szellemi teljesítményét megfeszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghez vigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot.
A tökéletes élmény tehát nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, hanem sokkal inkább mi hozzuk szándékosan létre.

Idézet
Gonda István & Illés Csilla

A Szépség Szimfóniája című albumából

"Életünknek azon döntései, amikor a szívünk messzire vágyna, fejünk azonban hideg észérvekkel benne marad a szituációban, s bizonygatjuk magunknak:
"jó lesz majd meglátod" - tévútra visznek bennünket.
Látszólag, a földi sikereket tekintve felfelé indulunk, a láthatatlanban azonban értéktelenebbek leszünk.
Amikor szívünk belesímulna az érzelmi kiteljesedést kínáló helyzetbe, de a fejünk ellentmond neki, mert azt ismételgeti, hogy mérhetően rosszul fogunk járni, ez a megtorpanás a másik formája a lelki visszafejlődésnek.

Paolo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam.....

"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.

Fogadd el azt, ami Te vagy!
Szeresd magad mindig ilyennek!
Mert kell, hogy önmagad maradj,
s mások is majd, ezért szeretnek.
Békülj meg végre önmagaddal,
éld boldogan az életet!
Az élet - mint a torta habbal,
- csak akkor szép, ha élvezed.
A hétköznapok viharában,
a gondok mind feladatok.
Birkózz meg velük! Élj a mában!
Ne érezd, hogy feladhatod!
Ne ússz mindig szembe az árral!
Ne hidd: - Folyton harcolni kell!
Ne kerülj szembe a világgal,
a holnap magától jöjjön el.
Koncentrálj mindig a jelenre!
A múlt elszállt, nem létezik.
S hiába vársz folyton egy jelre.
A jövő e percben érkezik.

Aranyosi Ervin: A szem a lélek tükre

Tudod a szem a lélek tükre,
És mit látsz benne? Önmagad.
- S igaz lehet mindegyikünkre,
- hogy őszintébb, mint sok szavad.

Tudod a száj hazudni képes,
nem igaz minden gondolat.
De lelked tükre nem negédes.
Az őszintébb, mint sok szavad.

Szemed tüze, ha kell eléget,
Ha fázol, hát átmelegít.
Lelkedben keress menedéket,
ha az élet elkeserít.

Szemed keresi tiszta párját
s ha kedvesedben megleled,
A világ legszebbik varázsát
láthatod benne: SZERETET!

"Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé,
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,
Kergetni egy álmot, soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni!