Találkozás:
Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben. Nyuszika köszön:
- Szia vöröske!
- Te engem ne vöröskézz le!
- Miért, jobb lenne, ha lerókáználak.....!?!

Előző munkahely:
A HR-es kérdezi az új titkárnőt:
- És mondja, az előző munkahelyén mennyi volt az évi fizetése?
- ??? Nálunk az előző munkahelyemen nem dolgozott egy Évi sem!

Margarin! :
Két egér beszélget a kamrában:
- Rád fog esni a margarin!
- Rámamargarin?

Hogy kapta Benedek Elek a nevét?
Anyukája reggel beszólt a kisfiának:
- Benn vagy még az ágyban?

Várnai Zseni:Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

Szabó lőrinc:Tavasz elé

Dárdáit már rázza valahol a nap.
Hallod az arany fanfárokat?
Itt az ünnepe a ragyogásnak,
a fényben szinte kigyulnak a házak:

kigyúlok én is a fény előtt
s ahogy a zöldülő mezők
visszaverik és üldözik
a tél fehér seregeit,

úgy ébredek a magam erejére,
úgy tölt be a március melege, vére,
úgy járom a várost ittasan
s szivemben a nap arany arca van.

Szabó Lőrinc:
Az idő kisértetei

Sokszor bizony csüggedni látlak, és
csüggedek én is. Oly rövid az út!
Bennünk lakik a halál s levegővé
porló percekké őrli napjainkat,
és ha, a multba látva, sejtjük is,
hogy évezredek szellemei mind
agyunkban kisértenek, az ilyen
jövő, ha lesz is, mit ér? Szomorú
alázat a szivünk; de legalább
tudjuk: nem éltünk egész céltalan
s nem járunk úgy, mint a gőgös fa-isten,
kit télre feltüzelnek: örökös
kételyünk írja szemeinkbe: "Első
tudás: tudni, hogy gyengék, - második:
tudni, hogy mégis hasznosak vagyunk."

MÁRIA ÁLMA

Feketével van a csillagég bevonva,
Megváltónk szívrázó esetét gyászolja.
Győzött, győzött immár a sátán ármányja
El vagyon itélve az Isten Báránya.

Kaifás főpapnak udvarában zaj van,
Szót alig hallani a rémséges zajban.

  Megnyílt a hármas ég a sok csillagokkal,
Krisztus is feltámadt tanítványaival!
Ez a papok dolga, én nem magyarázom,
Öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom!
Hajtsák le fejüket, kik lánynévvel bírnak,
Sutra az apraja, kik a víztől sírnak!!!
Szabad-e locsolni?
...

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.
Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!
...

CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

A lábamon alig állok,
Nevetnek rajtam a lányok,
De most már a lényegre térek:
Egy jó er?s pálinkát kérek!    


Igaz, hogy én Mókás vagyok,
a vágyaim mégis nagyok:
meglocsollak s cserébe
tojást tégy e tenyérbe!
Csak tojással be nem érem,
az ÁFA-val együtt kérem.

Éles sarok, kezd? törés,
bordástengely, reteszkötés,
csapsurlódás tangens róval,
megjöttem a locsolóval.

Zöld erd?ben jártam,
Net-kávézót láttam.
Betértem egy percre,
A Gyaloglót keresve.