Aranyosi Ervin: Narayana

Lazulj el szépen, csendesen!
Érezd, a lelked megpihen!
Hogy ne lehessen más jelen,
rajtad kívül és Istenen.

Apró harangok konganak,
eltűnik minden gondolat.
A fény lebont minden falat,
feloldva benned gondokat.

Érzed a tested ellazul,
gyógyulni kezd, ami beteg.
Érzések jönnek válaszul,
s oldják leláncolt lelkedet.

Fenséges megtapasztalás,
gyógyul a lélek és a test.
Benned, egy mennyei varázs,
lelkedben fájót, szépre fest!

Januári enyhülés

Nappal fényben fürdik a táj,
a távoli tavasz leheletétől borzong a tócsák háta,
és bambán meglágyul a fák kérge,
az út szélére halmozott hó
apró vízerecskéket küld a járdára, útszegélyre
– erősítésért üzen az északi jégmezőknek…
Ám alkonyatkor a fagy visszatér,
könyörtelen hercegként bünteti
a hűtlen tócsákat, fákat,
elnémítja a csorgó erecskéket,
zúzmara-kitüntetéseket osztogat
a konok fagyzugoknak.

Aranyosi Ervin: Boldogabb Új Évet

Töltsünk pár csepp jó lét az ünnepi pohárba,
költözzön a jólét kies kis hazánkba.
Szívünk csordulásig teljen szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!
Legyen a Mennyország, már itt lenn a Földön,
szellem és a lélek fényben tündököljön.
Mit annyian várunk, jöjjön el az óra,
minden kedves álmunk váljon hát valóra.
Én csak ezt kívánom magamnak és néked:
éljünk meg egy csodás, boldogabb újévet!

Kányádi Sándor

Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

P. TÓFEJI VALI: KARÁCSONYI FÉNYEK

Ma némán mossa fekete lábát az este,
és mintha ünnepi köntöst is keresne...
Akaratlan fölveszed az ünneplős arcot,
nem akarsz ma vívni semmiféle harcot.
Keresi helyét a csend, egyre csak kóborol,
szinte hallom, bánatunk bujkál valahol.

Ha fenyők nem állnának fény-egyenruhában,
akkor is tudnád, hogy karácsony este van.
Mert egy sietős esztendő körbejárt veled,

Andersen   A FENYŐFA

Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek körülötte, amikor szamócáért, málnáért mentek az erdőre. Sokszor egész köcsöggel szedtek, máskor szalmaszálra fűzték fel a szamócaszemeket, aztán leültek pihenni a kisfenyő tövébe, és azt mondták:

- Milyen szép ez a kicsi fa!

Egy ódon kastély, kopár rideg falán,
Egy ócska hárfa függött hajdanán.
Húrjait belepte az idők pora

Volt édes hangja, bűvős éneke,
Húrjából ömlött a csodaszép zene.
Lelkéből szeretet árja folyt,
Most hát láthatod, hogy dicső,
Szép hárfa volt.

De jaj, sok év jött és sok kihalt,
A hárfa átélt sok vihart.
Húrját meglepte az idők szele
S ma már nem zenghet vele
Szív s lélekkel tele.

Kamarás Klára Titok