Szeretettel köszöntelek a Film - és Zenekedvelők Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, feltölthetsz, blogolhatsz, zenét hallgathatsz, filmet nézhetsz.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Film - és Zenekedvelők Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Film - és Zenekedvelők Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, feltölthetsz, blogolhatsz, zenét hallgathatsz, filmet nézhetsz.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Film - és Zenekedvelők Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Film - és Zenekedvelők Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, feltölthetsz, blogolhatsz, zenét hallgathatsz, filmet nézhetsz.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Film - és Zenekedvelők Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Film - és Zenekedvelők Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, feltölthetsz, blogolhatsz, zenét hallgathatsz, filmet nézhetsz.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Film - és Zenekedvelők Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A gyertya
Egyenesen, szilárdan áll,
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Bár légköre olykor ködös,
Sötét s nyomasztóan nehéz.
Ruhája tiszta és fehér,
Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.
Meghittséget, szeretetet
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki, senki sem tudja.
Önzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.
Olykor küzd az áramlattal,
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.
Aztán ismét bíztat, hitre
Serkent, szinte megnő lángja,
Hogy rohamosan csökken, fogy,
Sőt csonkig ég, nem is bánja.
Küldetését befejezte:
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.
Ahogy most nézem a gyertyát,
Amint serkentően lobog,
Vágy ébred bennem, s most én is
Fényleni, égni akarok.
Hinteni a szeretetet
Önzetlenül jónak, rossznak,
Hogy méltó hirdetője legyek
A
közénk jött Megváltónak.
|
|
Túrmezei Erzsébet: Adventi ház
Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Dombi László
Itt van a tél...
Itt van a tél, átadta langyos helyét a sokszínű ősz,
A zöld lombú fa, és egy bokor, - meztelenre vetkőzött.
Lehullatták sárgult levelüket, bizony nem védenek,
Rejteket sem nyújtanak a buja, titkos szerelemnek.
Zöldellő, tömör lombjaikkal a fák sem bólogatnak,
És a lombtalan tar, szürkén sűrű bokrok sem suttognak.
Nem bújhatnak egymáshoz nagyon fázósak, dideregnek,
Leveleik sem rezzennek, a széllel sem ölelkeznek.
Eljött a dér, a táncos fehér pihe-puha hópelyhek,
Tétován takarnak pőre bokrokat, és fatesteket.
Nem röppenek a magasba sem csivitelő madarak,
Színes szárnyú pillangók, sem s tarka, szárnyas bogarak.
Fehérbe öltözött a táj, készül a zord Faggyal a nász,
Ágyat vet a Hó leány, - este érkezik a Fagykirály.
Elmúlott a gigászi nász, dermedté lett a fehér táj,
Uralja a környéket szerte, - a sejtelmes köd homály.
viharral, vaddal átjárt hegy lejtőit hajdanán, -
a multból, mint a szép meséből, úgy remeg fel:
ballagtam itt a néma jerkebárányok nyomán.
A bánat rengetegeként sziklákon állva
még zsongják éneklésemet a fák zöld ágai:
s az elrejtőző, apró falvak álma
az én ábrándjaim ködén át próbál szállani.
Én hallgatok a csúcson alkonyatkor,
gyertyán és szálfenyő gyanánt, kit megcsókolt a nap.
S az árokparton lefelé a kis patakból
meglátom ujra régi arcomat.
Aztán fához tapasztott füllel hallgatózom, -
és mintha látnék sírokat, mig fent harkály kopog.
S körül, mint szent fűvek táncában, titkolózón
meghajtják sorba térdüket a karcsu szarvasok.
Tudom, ki nyugszik itt, meg ott, mindenkit ismerek.
Szivük helye fölé kezem bátran kinyujtanám,
mert szinte tanu voltam én koporsóik felett,
a mélybe zúduló rögök robaja hallatán.
Mindenben ott vagyok, más-más arcot mutatva.
Sorsunktól fényesednek az erdők és az évek.
Fiatalon, szárnyalva nő magasba
öreg Erdély földjén az ifju lélek.
/Ford.: Fodor András/
Tóth Árpád
NOTTURNO
A szürke éj kóbor lovagja lettem,
Mint egy beteg, unalmas trubadur,
S amint az est sok groteszk árnya lebben,
Megindulok, merengve, szótlanul...
Gázlángok fényén, mint nagy lázas rózsák,
Pirulnak az eső utáni tócsák,
Hidegen villog a kék kövezet,
Kápráztat és vezet...
Az égen felhők szállnak, szomorúak,
Nehéz párájú, sápadt, bús rajok.
Érzem: a kék Semmibe ott vonulnak
A földi, párás, fájó sóhajok...
Körül a sok komor körrajzu kőház
- Megannyi szfinx - a szürke éjbe méláz;
Egynek kigyúl, bágyadtan nézve le,
Komor ablak-szeme...
Gyóni Géza
Lelkek cseréje
Egész lelkem kapod a dalban:
Megalázott s királyi gőgös,
Vérig kinzott és mégis szánó,
Magasirató, mást dajkáló,
Hivő s pogány egy pillanatban,
Vétkes, vágyas és szűzártatlan
Egész lelkem kapod a dalban.
Egész lelkedet add cserébe:
Soktitkú fátylad lebbentsd félre!
Csak a szemed s az ajkad látom.
Szemedre és ajkadra szálljon
Titok, kívánság, öröm, álom
S amit csak rejt a lelked mélye:
Soktitkú fátylad lebbentsd félre!
Csodaszerünk, a rozmaring
Ez
a jellegzetes, finom illatú gyógynövény már a középkori
gyógynövénymutatókban is szerepelt, és nem hiányozhatott egyetlen
kolostorkertből sem. Kneipp, a híres 19. századi német természetgyógyász
kedvenc gyógynövényei közé sorolta a rozmaringot.
Amellett,
hogy az örökzöldek tűleveléhez hasonló levele kitűnő ízt ad
ételeinknek, agyunkat is képes megvédeni a káros hatásoktól.
A
napjainkban végzett kutatások megerősítik, amit az ókori görögök már
régóta tudnak: a kutatók rámutattak a rozmaring agyunkat védő hatásaira.
A rozmaring kivonat olyan összetevőt tartalmaz, amely képes ellenállni a
szabadgyököknek köszönhetően lezajlódó káros folyamatoknak az agyban.
Wass Albert: Igazgyöngyök
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
Darvas Szilárd: A nő teremtése
Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektete,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok.
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás