Őszi Anita

Kulcsolt kezekkel

Vigadjatok! Hisz múlandó időben

mi lehet más vigaszotok?

Hó födte birtok felett

eljár a langy napfödés,

és nem lesz más kötés,

csak a múlthoz való.

Vigadjatok, mert vannak hétköznapok

melyben nem lesznek más okok,

hogy Istenhez odabújjatok,

csupán létetek hűs indoka,

mely mohón még hinni vágy,

és kezetekben a Biblia.

Kamarás Klára

Őszi illúziók

Ősz van megint, lehulló levelek
varázsát nézem. Szívem megremeg.
Sodorja szél, aztán a földre hull,
de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány, vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.

Dsida Jenő

Zúg az ősz szél

Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.

Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.

Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
- hiszen annyi van, annyi van! -
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.

Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.

Várnai Zseni

Parazsat loptam ...

Parazsat loptam a nagy kondér alól,
a kondérban forrt, fortyogott a lé,
egy roppant kéz kavarta, sózta, mérte
s nem láthattam a kéz, a kar kié.

A léből egy csöpp homlokomra fröccsent
és mély, tüzes sebrózsát égetett,
nem éreztem a fájást és gyönyörrel
fogadtam ezt a lángoló jelet.

Futottam és az erdő vad magányán
elővettem vajákos lábasom
parazsomból tüzet szítottam s néztem,
mint fut a láng a száraz ágakon.

Helen Bereg

Ha nem teheted ...

  "Ha nem teheted azt, amit akarsz,
Azt kell akarnod, amit tehetsz!"

Így élem évek sorát.   Élettapasztalat?
Nem tudom,
Csak találgatom:
Lehet balgaság,
Égő remény,
Örök fény,
Szentkép a falon,
Hazug mankó,
Véremmé vált,
Mondvacsinált
Álboldogság.

"Ha nem teheted azt, amit akarsz,
Azt kell akarnod, amit tehetsz!"  

Tűz betűivel belevéstem
Billogát zsigereimbe.
Életem mottója,
Ima, mely füzéren rója
A skandáló szavakat.

Helen Bereg 

Barátnőmnek  

Mikor úgy érzed, rád borult a világ,
Lelked marcangolja a nyugtalanság,
Mikor minden, de minden lüktetve fáj,
A falat nézni a legjobb. Mégse megnyugvás,
Talán remény, hogy nagyot lép az idő,
Észre veszi szenvedésed valami külső erő,
Segít átlépi a rosszat, hogy ne fájjon,
Varázslatával túlröpít a mán, s talán a holnapon,
Mire két szemed kinyitod,
Már csak a boldogság van ott.
Mikor így érzed a sötétet, szemeden ólomsúly,
Szívedben mázsás kövek, lelkedben bús
Zene csikorgat, karcol, monoton zenét,
Hogy lelked nemlétező ereiből kiserken a vér,
Akkor kell hallgatni a józan észre!

Helen Bereg  Az élet veled

Ha veled vagyok, minden más.
Körül ölel a megnyugvás,
két karod melegébe befészkelem magam,

Helen Bereg   Egyedül...